Ismerős név az ablakpárkányon

Krúdy Gyula szobra a nyíregyházi Bessenyei téren
Krúdy Gyula szobra a nyíregyházi Bessenyei téren - © Fotó: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – „Irodalmi és nyelvi élményt ad a mondatszerkesztése, könnyed, fölényes, elegáns, szinte lebegő tónusa.”

Több helyen is megemlékeztek az elmúlt napokban megyénkben a modern magyar prózaírás kiváló mesteréről, Krúdy Gyuláról, aki 139 évvel ezelőtt október 21-én született Nyíregyházán. Figyelemre méltó, hogy a megyei könyvtárban két rendezvényen is felidézték Szindbádot – még egy lírai játékot is bemutattak a tiszteletére. Lám, a XIX. században született író ma is „a széles olvasókörök népszerű írója és irodalmi ínyencek szellemi csemegéje”. Persze az olvasókon kívül mások is őrzik emlékét, és híre külföldre is eljutott. Krúdy hatását két kedves emlékezéssel most mi is megidézzük.

Rezeda és Alvinczi

Bárány Frigyes színművész pályafutása legkedvesebb szerepeinek egyikeként említette Krúdy Rezeda Kázmérját. Aztán Alvinczi Eduárdot is alakította. Korábban megkérdeztük tőle, milyen is a kapcsolata Krúdy Gyulával.

– Nagyon közel áll hozzám a stílusa, kedvelem és nagy élvezettel, csemegézve olvasom mondatfolyamait, lenyűgöz a szelleme és a sziporkázó szófűzése, amely oly egyénivé, másokkal összetéveszthetetlenné teszi írásait. A kisprózáit is szívesen tanulmányozom újra meg újra, a nagyregényei pedig visszatérő olvasmányaim közé tartoznak még ma is. Ha nagyon sok a szabadidőnk, otthon, a legszűkebb családi körben egymásnak is felolvasunk Krúdy-prózát, mert irodalmi és nyelvi élményt ad a mondatszerkesztése, könnyed, fölényes, elegáns, szinte lebegő tónusa. Ezért nem értek egyet azokkal, akiket fáraszt, vagy akik úgy vélik, hogy felgyorsult világunkban már nem lehet olvasni ezeket a műveket. Éppen ellenkezőleg, rám frissítően, üdítően hat Krúdy prózája. Természetesen más elmélyülten olvasni Krúdyt, és megint más színpadi adaptációként találkozni vele. Rezeda Kázmér megformálása nem könnyű feladat, mert a darab több idősíkban játszódik, múlt és jelen eseményei egymással összefonódnak, egymásba áttűnnek, mint egy impresszionista filmben. Ezzel a szerepemmel kapcsolatban szép emlékként őrzöm azt a számomra igen megtisztelő jellemzést, amelyet a jó emlékű Krúdy-szaktekintély, Katona Béla írt az előadást értékelő kritikájában: Rezeda Kázmért most már sokáig olyannak fogjuk elképzelni, amilyennek Bárány Frigyes alakította.

Az író nyomában

Talán még páran emlékeznek rá, hogy az akkoriban ritkának mondható francia turistacsoport járt sok-sok évvel ezelőtt a megyeszékhelyen. Bár a magyar változásokra is kíváncsiak voltak, elsősorban mégis az irodalom érdekelte őket. Nyíregyházára Krúdy Gyula miatt jöttek. Nem írók, nem irodalomtörténészek, nem hivatásos irodalmárok, egyszerűen irodalombarátok.

Tizenöten voltak, és az volt a hobbijuk, hogy minden évben más közép- vagy kelet-európai országba utaznak, s megismerkednek annak írójával. Útjukat egy francia és egy magyar utazási iroda szervezte, de a szakmai program összeállításakor a hazai Pen Club javaslatára iktatták programjukba Krúdy Gyula és Illyés Gyula életművét. Előbbivel nem volt könnyű dolguk, sajnos, elég kevés könyve olvasható franciául, de azért nem jöttek üres kézzel, az Útitárs című regényt valamennyien elolvasták, s ennek kísérőszövegéből valamit az íróról is megtudtak.

A csoport 1993 októberében érkezett Nyíregyházára, előzőleg már Budapesten töltöttek két napot: jártak a Petőfi Irodalmi Múzeumban, majd a fővárosi Krúdy-emlékhelyekkel ismerkedtek. Meglátogatták Óbudán a Krúdy-házat, az író utolsó lakását, ebédeltek a Krúdy-emléktáblával megjelölt Kéhli vendéglőben, abban a kerthelyiséges óbudai kocsmában, melynek az író utolsó éveiben törzsvendége volt. Nyíregyházán először a Jósa András Múzeum Krúdy-emlékszobáját keresték fel, ahol előadást hallhattak az író életéről és pályájáról, majd végigjárták a Szent István utcai Krúdy-emlékhelyeket (szülőház, családi ház, Kossuth-gimnázium).

Krúdy emlékezete és jelene

Kellemes meglepetés volt számukra, hogy az író egykori iskolájának igazgatója nemcsak szívélyesen fogadta a társaságot, hanem a patinás díszteremben francia nyelven tájékoztatta őket a nagy múltú intézet történetéről és mostani életéről. Az előadás után meghatottan léptek be abba a tanterembe, amelynek bádog ablakpárkányára egykor Krúdy Gyula is felírta a nevét. Ezután Sóstóra vezetett a csoport útja, ahol a Krúdy Szálló épületét és a Svájci-lakot tekintették meg, majd a parkban, az író mellszobránál adóztak Krúdy emlékének.

– Bodnár István –








hirdetés