Ismerős: Polak, Wegier, dwa bratanki…

Nyíregyháza, Varsó – Szilágyi Szabolcs kezdeményezte a rzeszówi kapcsolatfelvételt.

Polak, Węgier dwa bratanki – lengyel, magyar két jó barát. Ha Lengyelország, ha Nyíregyháza és ha Kelet-Magyarország, akkor Szilágyi Szabolcs.

A vakációval kezdődött

– Huszonhét éve, 1989 elején kerültem a Külügyminisztériumhoz, majd augusztusban diplomatának, sajtó- és kulturális attasénak akkreditáltak Varsóba. Négy év külügyi szolgálat végén, egy esztendővel a rendszerváltás után lengyel feleségemmel, gyermekeimmel véglegesen a lengyel fővárosban telepedtem le – révedt a múltba a zsurnaliszta, akit tizenöt évesen legyintett meg először a lengyel–magyar barátság szele.

– Az első gimnáziumi vakációmon, 1957-ben magyar ifjúsági csoporttal tíz napot töltöttem Lengyelországban. Utána minden nyáron egy varsói cserkészcsapattal táboroztam a Mazury tavaknál. Varsóban ismertem meg az újságírást, diákként lengyel szerkesztőségek vendége, alkalmi szerzője voltam. A Kelet-Magyarországban jelentek meg az első műfordításaim, köztük két lengyel bűnügyi regény folytatásokban. Így lettem a 70-es évek végétől a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, majd a BBC varsói tudósítója.

– Lengyelországban jó dolog magyarnak lenni, ha a kapcsolatokról le tudjuk fejteni az aktuálpolitikai felhangokat – említette Szilágyi Szabolcs, akinek a lengyel Wikipedia is ismerteti a munkásságát. Rzeszówban 1965-ben járt először. Az ottani rádió szerkesztőjével, Julian Wożniakkal kezdeményezték a testvérvárosi kapcsolatot. Az évfordulón épp erről jelenik meg a visszaemlékezése a Podkarpacka Historia című folyóiratban.

– Pályám startvonaláról szinte csak szép emlékeket őrzök. Amint a gyermeki betűvetést Zalaegerszegen, úgy 19 évesen, 1962 decemberétől a szakmait Nyíregyházán sajátítottam el. Sok kitűnő kolléga, barát már a Morgó örök lakója. November elsején a varsói nemzeti panteonban, a 11 éves kis cserkész-felkelő nyírfakeresztje alatt az ő emlékükre is gyújtok gyertyát. Remélem, még sokáig…

KM–LTL








hirdetés