Ismét divatba jött a házasság hazánkban

Ferenczi-Bodnár Mónika és Ferenczi Csaba két éve kötöttek házasságot, de azóta sem feledik életük legcsodálatosabb napját
Ferenczi-Bodnár Mónika és Ferenczi Csaba két éve kötöttek házasságot, de azóta sem feledik életük legcsodálatosabb napját - © Fotó: Sipeki Péter
Nyíregyháza – Nem csupán a házasságkötési kedv fokozódott, a fiatalon házasodók is többen vannak. A kortárscsoportok egymásnak is meghozzák a kedvet a házasodáshoz.

Évek óta egyre több házasságot kötnek Magyarországon, amit sokan egyfajta konzervatív fordulatként, a családbarát kormányzati lépések hozadékaként értékelnek. A házasságkötések ezer lakosra vetített aránya húsz éve nem volt ilyen magas – írta az egyik gazdasági hetilap. Az utóbbi időben a szabadabban gondolkodó főváros is behódolni látszik, s ma már olyanok is alávetik magukat a kötöttségeknek, akik korábban a hivatalos eskütételnek még a gondolatától is irtóztak. Mivel jócskán benne járunk az esküvői szezonban, utánajártunk, mit mondanak az élet egyik legfontosabb napjáról a benne résztvevők.

Jönnek a nemzetközi trendek

– Nyíregyházán hétfőtől szombatig bármelyik napon ki lehet mondani a boldogító igent, amennyiben a hivatalunknak van szabad időpontja. Ugyanakkor a hétvége maradt továbbra is a meghatározó – árulta el lapunknak Veres Ildikó, a nyíregyházi önkormányzat csoport-, illetve anyakönyvvezetője, hozzátéve, hogy a rendeletük szerint egyedül a vasárnapok és a törvény által meghatározott ünnepek kivételek, ezeken a napokon nem tartanak szertartást. – Mi senkit sem utasítunk el. Sokan már termet foglaltak, vőféllyel, zenészekkel, fotóssal szerződtek, amikor a házassági szándékukat hivatalunkban bejelentik. A házasulandóknak a bejelentéstől számítva egy év áll a rendelkezésükre, hogy összekössék az életüket – tudtuk meg, ami azt is jelenti, hogy egy foglalás vissza is mondható. Persze, emögött csak elenyésző esetben bújik meg a kapcsolat megromlása.

Azt azért még mindenképpen hozzá kívánta tenni Veres Ildikó, hogy a bejelentkező párok igényeit – a jogszabályi- és a józan ész diktálta keretek között – a lehető legszélesebb körben igyekeznek kielégíteni, kímélve a házasulandókat a jelentős kiadásoktól is. És mindezt abban a csodálatos – gróf Károlyi Ferenc városalapítóról éppen a közelmúltban elnevezett – házasságkötő teremben tehetik, ahová mindenki csodálattal lép.

Nyírtass egyik rendezvényházának a menedzsere, Nagy János úgy látja, évről-évre egyre szervezettebb, színvonalasabb esküvőket tartanak náluk immár öt éve, a hozzájuk érkezők igyekeznek követni az idei trendeket, és a nemzetközi divatot is becsempészik Magyarországra.

– Azon túl, hogy minden esküvő egyedi, két teremmel is a párok rendelkezésére állunk. A helyszíneinkre, eskető helyeinkre bevonulhat az ifjú pár hintón, jachton, helikopteren, s ma már korábban nem látott dekorációval is készülünk. A klasszikus esküvőkhöz képest például megújult a sütemények tálalása, a csoki szökőkút és a gyümölcs­asztalok mellett egyre gyakrabban tűnnek fel az édességekkel zsúfolásig megpakolt Candy-bárok. Szabad szombatunk már 2019-re se nagyon van, és őszre a péntekjeink is teljesen betelnek – nyilatkozta az ország rendezvényhelyszíneinek a TOP 10-es listájára két éve felkerült intézmény menedzsere.

Lakodalom vagy kerti parti?

Bistey Attila néptáncos, koreográfus – jelenleg egy hajdúsági általános iskola művészetoktatásának az irányítója – a hagyományőrző, autentikus vőfélystílus képviselője. Már 33 éve adják kézről kézre a házasulandók Hajdú, Borsod és Szabolcs megyékben. Máshová nem is szívesen megy, mert mint mondta, errefelé csak belenéz a szemekbe, s fél óra múlva már mindenkinek érti az esze járását. Tudja, kinek kell határozottan odaszólni, ki lenne szívesen a „bolond menyasszony”, melyik felszolgálót kell megdicsérni, és kivel fog nótázni, hogy tetőfokára hágjon a hangulat.

– Ha nem tetszik a népies, ahhoz a felkéréshez én sem ragaszkodom, abból szerintem az esketés után a lakodalom helyett maximum kerti parti lehet. Időnként megpróbálom a fiatalokat meggyőzni, hogy a Kárpát-medence évszázadokon át kikristályosodott tiszta forrásánál – ahonnan én magam is gyűjtöttem – senki nem talál majd szebbet.

– Elmagyarázom, miért nem lehet elhagyni egy búcsúztatót, miért fontos az egyházi és a polgári esketés sorrendje, miért kell a tortaszentelést és a menyasszonytáncot különválasztani. Olyan még nem volt, hogy a végén nem az csillogna a szemükben: milyen jó, hogy hallgattak rám. Persze, egy-egy polgári esküvői szokást – ami ízléses és illik a helyzethez – én is beemelek. Támogatom, hogy a menyasszony a legfontosabb „felkent” tisztségviselőknek – a násznagyoknak, tanuknak, kísérőknek – átadja a virágjegyeit, s egy vagány fiatalos kompániánál bevesszük a combkötő „leharapásának” a tréfáját is. De ha már bemászott nálam a vőlegény a szoknya alá, egy darabig ott is marad, növelve a játék erotikáját, mi pedig kiélvezzük a menyasszony arcának színeváltozásait.

Nincs az a régi figyelem?

Azt Bistey Attila is tapasztalja évről évre, hogy az életszínvonal emelkedésével megnőtt a házasodási kedv is. Csak az esküvői magatartással, a szokásrend felrúgásával nincs mindig megelégedve. Mint mondja, ma mindenki fényképezni akar, illetve az emberek passzívabbak lettek. Nem jó, ha a fiatalok még itt is a telefonjaikat nyomkodják, az idősebbek pedig csak beszélgetnek, cigarettáznak a kertben, vagy éppen hamar elhomályosodik a tekintetük a jóféle pálinkától.

– A hagyományos falusi lakodalmakban az volt az alap, hogy úgy nem mehetett haza lány vagy asszony, hogy ne táncoltatták volna meg. Ez a fajta figyelem már nincs meg, kivéve, ha összetartó a közösség. Már ritkán készülnek olyan tréfákkal, mint a hatalmas dobozba csomagolt apróság vagy az ifjú pár elé tett menyasszonyi fatorta.

– A tréfára kész vőfélyt a felesleges álszemérem és kényeskedés is zavarja, amikor inkább a szép ruhára, ingre vigyáznak, semmint letérdelnének, ne adj isten lefeküdnének a padlóra egy kis játék kedvéért. Ám, ha jó a csapat, még 33 év után is szép tud lenni egy esküvő, feltéve, ha a hagyományoknak megfelelően csinálják, ami mindent a helyén kezelve teszi teljessé az ünnepet – tette hozzá Bistey Attila.

MJ, TG


Nem volt babonás az ifjú pár Napkoron

Zsófi és Balázs július 13-án, pénteken keltek egybe.

– Több érv is szólt a hét utolsó munkanapja mellett. Az egyik maga a péntek 13-a, bizonyítván azt, hogy nem vagyunk babonásak. Azóta ráadásul rengeteg visszajelzést kaptunk a rokonoktól és a barátoktól, hogy milyen jó, hogy két napjuk volt kipihenni a lagzit, illetve kényelmesen haza tudtak utazni, hisz sokan a fővárosból vagy annak környékéről, illetve a Dunántúlról érkeztek a napkori lagzira.

Mi „egy kalap alatt” oldottunk meg mindent, azaz helybe jött az anyakönyvvezető és az evangélikus pap is, így nem kellett a násznépet sem mozgatni. A szervezésben sokat segítettek vendéglátóink, a díszítéstől kezdve a virágokon keresztül egészen az italokon és az ételeken át mindenben rájuk bízhattuk magunkat. Utólag nyugodt szívvel kijelenthetjük: minden így volt tökéletes – emlékeztek vissza életük nagy napjára a fiatalok.








hirdetés