Isten, óvd az iskolát…
Tarnavölgyi Gergely 
Meg sem lepődünk azon, amikor arról szólnak a hírek, hogy egy-egy oktatási vagy szociális intézmény egyházi fenntartásba kerül vagy kerülhet. Az igazsághoz hozzátartozik, manapság nincsenek egyszerű helyzetben az önkormányzatok: szegények, mint a templom egere… Néhol úgy várják már az önhikit, mint a Messiást. Ebben a gazdasági környezetben nem csoda, hogy egyre több település első embere gondolja úgy vagy kényszerül rá arra, hogy megváljon az eddig általuk finanszírozott iskolák, óvodák, avagy idősek otthonának fenntartói jogától.
A közelmúltban több polgármesterrel is beszéltem a témáról, mindannyiuk tudott pro és kontra érveket felsorakoztatni az ügyben. Az átadással lehet, hogy magának az intézménynek a jövőjét látja biztosítottnak (ne feledjük az egyház esetében magasabb állami normatíváról beszélünk, ami elég nyomós érv), viszont egy-egy iskola esetében nem lehet pontosan tudni, hogy az új fenntartó hogyan képzeli el, az addig „húzóágazatnak” számító szak vagy tagozat jövőjét.
Isten lássa lelkem, nekem az egyházi neveléssel, szemlélettel az ég egy adta világon semmi gondom, bár én magam nem vagyok vallásos (templomban legutóbb az esküvőm alkalmával jártam…). Sőt, nem baj az, ha a gyerek az Úr által kitaposott ösvényen idul el, már ha az egész nem üres szenteskedésbe vagy bigottságba csap át. Hogy melyik intézménynek lesz majd jobb, nem tudom. Hisz Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ezt már Szakolyban is tudják…
