Itt már nincs mit tenni

Hol volt, hol nem volt! – kezdhetném akár így is, ha mese lenne, de nem az. Az én igaz történetem egy olyan nagyon szegény házaspárról szól, akik nemcsak szegények, de igen nagyon naivak, mondhatnám úgyis, bolondok voltak.

Egy kis falu rogyadozó viskójában éltek két gyermekükkel, mígnem gondoltak egyet és lakásépítésre adták a fejüket. Rátaláltak egy vállalkozóra, aki vállalta, hogy szocpolra felépíti házukat. Kétszázezer forintot kért (és kapott is), rossz viskójuk elbontására, az új ház tervrajzának elkészíttetésére, és az építési engedély beszerzésére.

Telt, múlt az idő, de nem történt semmi

A házaspár rájött, hogy bizony jól becsapták őket, így hát próbálták visszakérni a munkájuk verítékével nehezen összekuporgatott pénzecskéjüket. A pénz helyett azonban csak ígéretet kaptak. Történt aztán egy szép napon, hogy az átvert szegény asszony – nem törődve bele sorsába – úgy döntött felkerekedik, és személyesen is meglátogatja a hitvány vállalkozót, aki – bizonyára nem örülvén a látogatásnak – a 200 ezer forint helyett úgy megpofozta a némbert, hogy az agyrázkódást kapott.

Na, habár „a néninek már addig se volt ki a négy kereke”, hanem most aztán teljesen „bedilizett”. A rögeszméjévé vált, hogy felépíti azt a házat! Bármilyen áron! Kevés idő telt el, míg a jó sors egy újabb vállalkozót sodort az asszony útjába. Ez az ember bezzeg egy igazi kincs volt. Nem kért pénzt, jött, ment, telefonált, intézkedett. Ment a munka, mint a karikacsapás! Egykettőre elbontotta a vityillót, és gyorsan elkészült az új házikó alapja is. Most jöhetne az a rész, hogy „És boldogan éltek, míg meg nem haltak…”.

De ezzel még várnunk kell! A lakáskölcsönhöz ugyanis a bank többek között a leendő tulajdonos nevére szóló telefon elérhetőséget is kérte. Hősünk, a vállalkozó talpraesett, és mert okos is, azt agyalta ki, hogy ő a szegény ember nevére előfizetéses telefont vesz magának, mondván, hogy így mindenki jól jár. Neki kell a telefon, nekik, hogy a nevükön legyen, így megkapják a kölcsönt.

Három hónap alatt elkészült a ház

A család beköltözött. Most már tényleg jöhet az a „Boldogan éltek, míg…”– míg rá nem jöttek arra, hogy a vállalkozó a férj nevére vett előfizetéses telefon számláit nem fizette. A telefontársaság pedig a mai napig 172 ezer forintot követel a „boldog családon” és még végrehajtási eljárást is indított ellenük.

Sajnos a szegény ember bolond is, így hát semmivel nem tudják igazolni, hogy a telefont nem is ők használták, hanem a vállalkozó. Se tanú, se írásos dokumentum, ezért a bírósághoz sem fordulhatnak. Itt már nincs mit tenni. Sehonnan nem tudnak segíteni, jó tanáccsal szolgálni. Ezt az összeget kifizetni nem tudják.

A lakásuk szocpolra és OTP kölcsönre épült, amit havonta átutalással fizetnek. A bútorok és a berendezési tárgyak szintén különböző kölcsönre lettek vásárolva, amit szintén törlesztenek. Ami nem kölcsönre van, az mindössze a két gyerekük. A vállalkozó pedig igazi kincs, okos ember.

– Kiss Zoltánné –








hirdetés