“Itt tudok létezni, itt vagyok itthon” – Pregitzer Fruzsina

Pregitzer Fruzsina film- és színházművészet kategóriában lett Prima-díjas
Pregitzer Fruzsina film- és színházművészet kategóriában lett Prima-díjas
Nyíregyháza – A friss Prima-díjas Pregitzer Fruzsina azt mondja, azért kap nehéz feladatokat, hogy tanuljon belőlük.


Pregitzer Fruzsina, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művésze azt mondja, a díjak mindig jókor jönnek. A legfrissebb, a megyei Prima-díj azért, mert nehéz döntéseken van túl, komoly változások előtt áll, az elismerés pedig megerősítést jelent.

Komoly változások

– Sok tragédia ért életem során és miközben szörnyű érzés elveszíteni azokat, akiket szeretünk, pontosan tudom, hogy ez az élet része. Az én igazi tragédiám mindig az volt, ha nem tettem meg valamit, amit meg kellett volna: nem kérdeztem meg, nem beszéltem vele, nem érintettem meg. Ezekkel az érzésekkel nehezen tudok megbirkózni, hiszen olyan pillanatokat szalasztottam el, amelyeket már soha többé nem tudok bepótolni, és ezekből tanulva ma már másképpen cselekszem.

– Sok meghatározó dolog történik most velem: végérvényesen le kell zárnom a gyerekkoromat, el kell köszönnöm régi, szép életszakaszoktól, és ez nem könnyű. Komoly változások ezek, amiket még nehezebbé tesz, hogy ez magányos folyamat. Sokat tépelődöm, amíg meghozok egy döntést, de az erősít meg, hogy ha később újra hasonló helyzetbe kerülök, már tudom: képes vagyok megoldani.

– Erőt adó emberekkel vagyok körülvéve, és ebből a szempontból a Prima-díj megsimogatott. Olyan, akár egy erős kötél: felhúzhatom magam egy nyugvópontra, ahol egy ideig kipihenhetem magam. Ez a kitüntetés fontos állomás, még nagyobb felelősséggel ruház fel és szembesít. Azt gondolom, azért kapok nehéz feladatokat, hogy tanuljak belőlük, ebben pedig a művészet sokat segít: nekem ez az életterápiám. Színészként sok olyat tehetek, ami az életben nem adatik meg, és miközben jó érzés például Nóra bőrébe bújni, nagy könnyebbség, hogy az ő sorsa nem az én felelősségem – mondja Fruzsina, aki nem tagadja: ha az ember nem figyel, könnyű „elszállni” a díjaktól, a siker pedig ezen a téren az egyik legveszélyesebb tényező.

Zsúpfedél és homok

– Hálás vagyok Istennek, amiért a pályám kezdetén nem kényeztetett el, sajnos sok kollégám élete ment rá arra – nem egyszer sajnos szó szerint –, hogy nem tudták a helyén kezelni a sikert. Szerintem egy színész akkor követi el a legnagyobb hibát, ha elhiszi magáról, hogy ő a legjobb, és hogy tévedhetetlen. Én is hajlamos vagyok arra, hogy ne lássam magam kívülről, de szerencsére van körülöttem három-négy olyan ember, aki visszaránt, ha arra szükség van. Nem csak a színpadon, de az élet minden területén igaz: a halálunkig tanuljuk az életet.

Pregitzer Fruzsina életében sokan játszottak fontos szerepet, van, aki egyetlen mondatával változtatta meg a sorsát. Balczó András öttusa olimpiai bajnok, Nyíregyháza szülötte kérdezte meg tőle egyszer: „Miért gondolod, hogy te csak Budapesten lehetsz színész?” Ez a kérdés is hozzájárult ahhoz, hogy huszonhat évvel ezelőtt Nyíregyházára jött.

– Nem tudtam mit kezdeni az életemmel Budapesten, és mivel nem ismertem a várost, rossz közhelyeket gondoltam róla: zsúpfedél, alma, pálinka, homok… Azóta is vezeklek emiatt, hiszen én itt találtam meg a helyem – emberileg, színészként, nőként, anyaként, és úgy érzem, ezt meg kell hálálnom. Itt tudok létezni, itt vagyok itthon. Az sem véletlen, hogy amikor a Magyar Művészeti Akadémia tagja lettem, székfoglaló előadásom címéül ezt választottam: „Nem Pesten történt, amit hallotok. Ott ily regényes dolgok nem történnek” – meséli Fruzsina, akit azok is ismernek, akik nem jutnak el színházba. Több mint húsz éve járja előadóestjével az országot, Európát, de a tengerentúlon is láthatta már a közönség.

– Amikor elkezdtem önálló estekkel fellépni, sok színházi szerepem volt, viszont a televízióban, rádióban már akkor is elkeserítően kevés volt a vers, és a helyzet azóta csak romlott, a közmédiából is kikopott ez a műfaj. Pedig a vers hungarikum, nem hiszem, hogy bármelyik más nemzet ilyen gazdag lírával rendelkezne.

Megtalálják a feladatok

– Színészként és a Magyar Művészeti Akadémia tagjaként is kötelességem tenni a népszerűsítéséért, ezért születtek meg az önálló estjeim. Amikor a színházban kevesebb volt a szerep, mindig megtaláltak a feladatok: a Déryné hadművelet vagy a tanítás (most a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolán, vagy korábban a Huszár­telepen) mind nagyszerű élmény, mint ahogy az is, hogy zsűrizhetek különböző fesztiválokon – meséli, és amikor azt kérdezzük, hogy melyik elismerésére a legbüszkébb, olyat említ, ami nem szerepel a róla szóló biográfiákban. – Egyszer a piacon vásároltam, és azt mondta nekem egy hölgy, hogy „Fruzsika, maga olyan, mint egy… ember”. Ennél pedig senki nem érhet el többet.

– Száraz Ancsa –

 


Névjegy

Tanulmányok: Az ELTE Radnóti Miklós Gimnáziumban érettségizett, a színművészetire először nem vették fel, így került a Nemzeti Színház Stúdiójába, ahol Bodnár Sándor, Simon Zoltán és Tatár Eszter alapozta meg szakmai tudását a pályán. 1978-ban Marton Endre osztályába került a főiskolán.

Pályája: 1982–1989 között a Nemzeti Színházban játszott. 1988-ban a Miskolci Nemzeti Színházban szerepelt. 1990 óta a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja. Önálló estjei: Kicsi faluból való, Táncreakció, Nem viccelek, csak játszom, Uram, nem látta Magyarországot?, Legyen világosság! A Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, székfoglaló előadásának címe: „Nem Pesten történt, amit hallotok. Ott ily regényes dolgok nem történnek.”

Díjak: 1987: Gyermekszínházi Fesztivál – legjobb női epizódalakítás, 1987: Farkas–Ratkó-gyűrű, 1987: Rajz János-díj, 1989: Rajz János-díj, 1993: Domján Edit-díj, 1994: Jászai Mari-díj, 2001: Magyar Stúdiószínházi Fesztivál különdíja a Halleluja című előadásban nyújtott alakításért, 2010: Magyar Kultúra Lovagja, 2012: Móricz-gyűrű, 2013: a Kelet színésze, 2015: Megyei Prima-díj








hirdetés