Játék és valóság

Játék és valóság
© Illusztráció: Pixabay
Miért is tagadnám, nekem is voltak műanyag katonáim az 1960-as években. Alig vártam, hogy legyen egy kis zsebpénzem, a nyíregyházi Búza téri piac trafikjai gazdag választékban kínálták a 25 filléres és az 1 forintos bakákat. Otthon aztán dúlt a harc. M. Magyar László jegyzete.

Támadtak a katonák a televízió mögül, a szőnyeg alól, megbújt néhány géppisztolyos édesapám papucsában, de még a csilláron is lógott néhány élelmes ejtőernyős fegyveres. A négy fal között szórakoztató, kacagtató volt a háború.

Megettem már kenyerem javát, így jól tudom – szerencsére csak a tanulmányaimból és a korabeli híradásokból: a fegyverek közt hallgatnak a múzsák, a valóságban a háborúval – bárhol is legyen a világon – pusztítás, fájdalom, könny, szenvedés jár együtt. Gyermekek maradnak árván, édesanyák siratják gyermekeiket, a hitvesek és a jegyesek hiába várják már haza férjüket, vőlegényüket. Két világháborúban milliók vesztették életüket, közülük nagyon sokan távol a szülőföldtől, jeltelen sírban alusszák örök álmukat. Áldozatvállalásuk tiszteletet érdemel, de tragédiájuk figyelmeztet is bennünket mind a mai napig, bár az emberiség nem sokat tanult a múltból: valahol mindig dörögnek a fegyverek a világon, s iszonyú rengeteg pénzt emésztenek fel még most is a fegyverkezések.

Labilis, törékeny, ingatag világban élünk, s csak reménykedhetünk abban, hogy győz a józan ész. Sajnos, csak reménykedhetünk…

M. Magyar László



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés