Jegyet: A csönd hangjai

illusztráció
illusztráció
Minket már hidegen hagy a szilveszteri-újévi petárdázás állatbarátok vérét forraló elharapódzása. Galambos Béla jegyzete.


Ropoghatnak a tűzijáték-bombák, Bence kutyánk bizonyosan nem harapdálja kínjában szálkásra a bejárati ajtófélfát. Erre az utóbbi időben mind őrültebb éjszakára inkább otthon maradó gazdik lábai mellett sem kell többé keresnie és megtalálnia a biztonságot.

Bence végleg elgyöngült kutyatestéből ugyanis az ünnep másnap déli verőfényben felcsendülő harangszóval együtt magasba szállt a törődést viszont szeretettel megháláló, bohókás kutyalelke is. A vidám kerti partik nagy kedvelőjeként, végső búcsújához is összevárta kedvenc társaságát: a szeretet ünnepére hazaérkező család apraja-nagyját.

Kivárta az alkalmat, hogy tisztességgel el tudjon búcsúzni tőle mindenki, akikhez életében ragaszkodott. Kivéve a két pici lányt.
– Hol van Benci?! – kérdezték másnap, a reggeli első találkozásokhoz dukáló “benci-kekszel” kezecskéjükben a furán csillogó felnőtt tekintetek láttán elbizonytalanodó kisunokáim.
– Elment, s már nem is jön vissza. Távoli, gyönyörű réten szaladgál boldogan a többi kutyussal együtt, ha pedig kedve szottyan, terelgeti a bárányfelhőket – adott a kicsik számára megnyugtatónak tűnő választ az anyjuk.

Aztán csomagoltak és elmentek. A csönd maradt utánuk. Jött viszont a félszáz halottat követelő pokolgépes robbantások híre Volgográdból. Ha belegondolok nem is olyan vészes a mi petárdás ó-év búcsúztatónk. Csak négylábú kedvenceinkre is jutna több figyelem. Amíg lehet…

Galambos Béla

Címkék: ,







hirdetés