A vidékfejlesztés egyedi módszereit meghonosítani igyekvő államtitkár talán ezt az utolsó – nem lényegtelen – momentumot hagyta figyelmen kívül, melynek könnyen az lehet a következménye, hogy az égadta világon senki nem jár jobban – de a dinnyevásárló nagyközönség biztosan nem – és a gyér forgalom miatt a remélt haszon is mélyen alatta marad az elképzelésnek. Az sem segít sokat az ügyön, hogy a netán felismert tévedés dölyfösséggel kompenzálódik és rátesz egy lapáttal az amúgyis méretes gondkupacra.
Ha kérdésként fogalmazódik meg a bizonytalanság, melyek a határai a kvázi gyakorlatba átültetett kevésbé ortodox gazdasági megoldásoknak, talán érdemes megfogalmazni: az „állami kartellezés” már nem tartozik ebbe a kategóriába.