A rizs adomány, amely valamelyik gazdag országból érkezett egy karitatív szervezet segítségével, hogy ne haljon éhen az sok millió gyerek, aki az életet rögtön rendkívüli hátrányokkal kezdte; Afrikában született. Gyerekként, ha olyan iskolai feladatot kaptam, hogy írjam le három kívánságomat, mindig közöttük volt, hogy a Földön ne legyenek éhező emberek.
A kívánságok nem teljesültek. Annyira nem, hogy adományosztást ma már nem csupán a tévében látok, a mindennapok része lett. Azok a szegény gyerekek, akiket akkor annyira sajnáltam, ma már itt élnek közöttünk. Uniós, alapítványi vagy egyházi élelmiszercsomagokra várnak. Tévében, újságban kell szerepelniük, hogy valaki megsajnálja őket, és ruhát, csizmát ,játékot adományozzon nekik. Fűtetlen lakásban kell nyomorogniuk, hogy valaki felfigyeljen rájuk, és öt mázsa fát szerezzen nekik, az „Egy kiló kenyér, két liter tej” akció első napján pedig botrány tör ki, mert sokkal több a rászoruló, mint az adomány. Néha magam is elcsodálkozom, hogy Európa közepén élek, és felveszem az új kívánságlistámra a régi kívánságot.
- Hegyi Erika -