Jegyzet: Az ígéret szép szó, ha megtartják

Jegyzet: Az ígéret szép szó, ha megtartják
© illusztráció
Itt a szilveszter, a nagy számvetések és ígérgetések napja. Ha belegondolok, hogy tavaly ilyenkor mennyi marhaságot hordtam össze buborékoktól fűtve, majdnem szégyellem magam – még magam előtt is. Csáki Alexandra jegyzete.

 

Persze, nem én voltam az egyetlen, aki – mint utólag kiderült – „lefüllentette a csillagokat az égről”. Ebből okulva eldöntöttem, hogy ma éjfélkor, amikor átlépünk az új esztendőbe, nem fogadok meg semmit.

Nem esküszöm meg minden hajszálamra, hogy végre leszokom a cigiről, mert ahogy ismerem magam, már január másodikán fellobbanó lelkiismeret-furdalásommal gyújtanék rá. Így legalább nem kell bánkódnom a füstbe ment ígéret miatt.

Nem fogadom meg, hogy türelmesebb, csendesebb és visszafogottabb leszek, hiszen magától értetődően vinnyogva káromkodom majd, ha belerúgok a küszöbbe vagy az asztal sarkába, és pillanatokon belül ugyanúgy tűzijátékként durran el az agyam, ha nem köszönnek vissza a liftben vagy az utcán, esetleg gorombáskodnak a családommal, barátaimmal, mint eddig.

Nem hitegetem magam azzal, hogy megtanulok végre úszni, hogy többet alszom, és főleg: jövőre nem ígérem meg, hogy nem ígérek meg semmit szilveszterkor.

Csáki Alexandra








hirdetés