2009.04.12. 08:53
Meghaltam, mert nem vigyáztál rám
<p>Most itt vagyok egy szép helyen, amit<br /> Nyuszi-mennyországnak hívnak...</p>
…Amikor világra
jöttem, meleg és puha volt
Anyához odabújni.
Mellettem ott mocorogtak a
testvérkéim is. 4
hét hamar eltelt, jött egy
ember, kivett a fészekből
és a nyakamra kötött
egy színes szalagot. Nagyon
megijedtem... Eladott.
Ajándékba. Egy
ember-gyerek tulajdona lettem,
aki eztán durván
húzgált jobbra-balra,
rángatta a farkincámat,
fülemet, és hangosan
sikoltozott: „nyuszi!”.
Reszkettem… A
zöldségtől, amit
kaptam, megfájdult a hasam.
Később már nagyon
rosszul éreztem magam: a
félelem
megbénított, és
már enni sem akartam.
Éreztem, hogy napról
napra gyengülök.
Végül megszűntek az
emelgetések,
lökdösések,
hangoskodások is. Az
ember-gyerek egyik nap azt mondta az
anyukájának:
„unalmas, félős,
büdös,és meg is
nőttígy már
nem olyan cuki. Inkább egy
kiskutyát
szeretnééék!”.
…Ott kucorogtam egész nap
a ketrecem sarkában. Az
alám szórt forgács
egyre csak koszolódott, meleg is
volt. Szénát
rágcsáltam volna, de nem
nagyon volt, vizet sem kaptam. …
Most itt vagyok egy szép helyen,
amit Nyuszi-mennyországnak
hívnak. …
Kedves élő állatot
ajándékozó
Szülő!
Gazdaként elismerem, gyönyörű,
formás, pihe-puha kis állatkák a
nyuszik, nem lehet velük „betelni”.
Kérlek, gondolkozz el a következő
kérdéseken és válaszolj
magadnak őszintén.
Látod-e a nyuszi-tartás
másik oldalát is?
Tudod-e azt, hogy ha nem táplálod
megfelelő ételekkel, nagyon
könnyen megbetegedhet?
És azt hogy olyan gyenge az
idegrendszerük, hogy a stressztől is
elpusztulhatnak?
Vagy hogy rendszeresen be kell őket
oltani?
Végig gondoltad, hogy a lakás
azon helyiségét, ahová
jó esetben minden nap ki kell engedni
2-3 órát szaladgálni,
nyuszi-biztossá kell tenni?
Gondolom, Te sem örülnél neki,
ha az elektromos vezetékeket egy
mozdulattal kettéharapná.
És akkor még a
bútor-kóstolgatásról
nem is beszéltünk.
Tudtad-e, hogy átlag 6-7 éves
koráig él egy nyuszi, de
akár a 10-12 éves kort is
megérheti?
Vagy azt, hogy 3-4 hónapos
kortól, ivaréretten sok,
problémás szokást vesz
majd fel? Például, mindenhova oda
pisil, „szaga” van, és
dominancia is kialakulhat, amit
harapással
érvényesít. Bizony, a
nyuszik is megnőnek! És ekkor
már nem elég nekik a kicsi
ketrec.
Végig gondoltad, „mennyibe”
is fog mindez kerülni?
Már ott kezdődik a probléma,
hogy a kereskedők előszeretettel
kiteszik az üzletbe a 4 hetes
babanyuszikat (jó üzletpolitika, a
kicsi méret jobban elkel…), pedig
6 hetes koráig nem lenne szabad
elválasztani az anyától.
Zsákmányállatokról
beszélünk, stresszként
élik meg, ha emelgetik, ha
nyúzzák-húzzák
őket. Ettől félősek
lesznek, vagy harapósak,
agresszívek. Kell ez a Te gyermekednek?
Ja persze, sokan úgy vannak vele, hogy
majd kivisszük a nagyihoz. Kérdem
én: jó példa ez a
felnövő generációnak?
Nem kellene egy élő
teremtményt nem alkalmi
eszközként, hanem
társként,
családtagként kezelni?
Ugye a gyermekedet Te sem adnád oda
senkinek ajándékba, hogy aztán
megunva sarokba dobják –
„jobb” esetben... mert biztos Te is
hallottál már róla, hány
nyuszi végezte a kukák mellett
guberálva, állatkertben, vagy
menhelyen. Szép dolog az
állatszeretet, de nem mindegy, hogy
önző, vagy önzetlen módon.
Azt gondolom, némi empátiával Te
is beláthatod Kedves Szülő, hogy a
leírtak alapján nem szabad egy
állatot sem buta céljaink alá
rendelni. Hiszem, hogy a gyermekeddel is meg
tudod ezt beszélni. Mondd el neki, hogy annak a
kis állatnak ugyanúgy
fáj, vagy ijesztő, mint ahogy nekünk,
embereknek, és nem szabad visszaélni az
erővel, ami megadatott.
Nem játszhatunk Istent
Végy neki játék nyuszit,
vagy vidd állatsimogatóba. És majd
ha már felelős tinédzser lesz,
és rendelkezik a nyuszi tartás
tudományával, akkor,
de csak akkor menjetek el és vegyetek
megbízható helyről
(tenyésztőtől), vagy fogadjatok
örökbe egy tapsifülest. És ezt az
alkalmat ne egy naptárban kitűzött
ünnepnap szabja meg, hanem a valódi
lelki-elhatározás!
Bízva abban, hogy levelem elgondolkodtat,
üdvözlettel: egy nyuszi-tulajdonos.