A konzultációs kérdőív direkt kérdései formailag alá is támaszthatják a kitűzött irányvonal követését, kevés polgár tekintene el szívesen például a multivállalkozások megsarcolásától. Érdekes volt hallani nemrégiben a kormányközeli szakértő érvelését a köztévében – melyet vélhetően valamilyen szoftverhiba miatt kétszer egymás után megismételt -, mikoris az egyébként méltányos és normál viszonyok között ésszerű egykulcsos adó mellett szólva kifejtette: azért kell, hogy a vagyonosabbaknak ne kelljen más módon elkerülni az adózást. Ésszerű a feltételezés, hogy aki valamilyen úton-módon – vegyük az optimista alapesetet: szorgalmával, tehetségével – jelentősebb jövedelemre tesz szert, – ugyanezen képességek birtokában – igyekszik közterheit is „optimalizálni”. Ám, az is valószínűsíthető, ha nincs kőkemény kontroll, erről a szokásáról a legbarátságosabb adórendszer esetén sem fog lemondani.
Tehát várható az iránytartás „minden szinten”, az állam a rákényszerített egyensúlyőrző politika mentén, az egyénnél csakúgy, ha nem szeretne „megbilleni”.