Hát nem pont olyan olyan ez az egész uniósdi, mint egy szánalmasan átlagosra sikeredett házasság? Hiszen a házasság intézményét is a hitetlenség tartja fenn; senki nem tudja, hogy milyen, amíg ki nem próbálja. A csatlakozási szerződés aláírásakor csak remélhettük, hogy a gazdag vőlegény-csóró menyasszony frigyből jól fogunk kijönni, aztán persze beütött a ménkű; a “hites urunk” váratlanul jól az asztalra csapott. Pedig mi eddig se herdáltuk a konyhapénzt (a mostani hétéves költségvetési ciklusban Magyarországnak juttatott 8 ezer milliárd forint uniós támogatásból 3500 milliárd még elköltésre vár), mégsincs otthon becsületünk. Talán éppen azért, mert amikor a közös hajlékban már minden berendezési tárgyon vastagon állt a por, mi takarítógép helyett sarokkádra, meg látványkonyhára adtuk ki a közös pénzt.