Jegyzet: Napszúrás
Száraz Ancsa
De munka volt – nehéz, kétkezi, ami után két kézzel kapott mindenki. Torokszorító volt elküldeni a dolgozni akaró embereket, de még szívfacsaróbb volt azt hallani a munkásoktól, hogy nem baj, ha többen vannak és emiatt kevesebbet keresnek, mert „legalább esznek mások is”. Most már ez a tét. Volt, aki reggel öttől tízig már lehúzott egy műszakot, s utána kezdte nálunk a munkát, hogy délután négyig annyit dolgozzon, amennyit csak bír. Azért, hogy enni adhasson a gyerekeinek, s hogy jöhessen máskor is.
Mindez talán magánügy és tudom, általánosítani sem lehet, a friss élmény a Terror Háza igazgatója blogját olvasva mégis eszembe jutott. Schmidt Mária azt írta: „akikkel versenyezünk, sokan vannak, gyorsak és nagyon ambiciózusak. Olcsó, kisigényű, jól képzett, szorgalmas munkaerő áll szemben a mi elkényelmesedett, nagyigényű, ellustult és főleg felelősséget vállalni nem akaró dolgozóinkkal.” Schmidt Mária tegnap azt mondta, szavait félremagyarázták, ő nem bántotta a magyar munkásokat.
Ezek szerint dicsérte őket – tovább rontva a helyzetet.
- Száraz Ancsa -
