Jegyzet: Végállomás

Jegyzet: Végállomás
© Radnóti Miklós
Rossz idők járnak Radnóti Miklósra. Oly korban élt „e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt”, mi pedig olyanban, amikor a verseit máglyára vetik, az abdai emlékművét autóval törik össze, a pannonhalmai s…zobrát pedig beteszik egy tűzoltóraktárba – tömlők és szerkocsik közé. Mindhárom cselekedetre van magyarázat, összefüggést pedig csak a legelvetemültebbek keresnek – Száraz Ancsa jegyzete.

A Magyar Nemzeti Arcvonal november 9-én – a költőt 1944-ben ezen a napon lőtték agyon – „az erkölcsi fertő nevében” tartott könyvégetést, ahol mások mellett a Radnóti-összes is a lángok martaléka lett. Tíz nappal később egy autós letért a jó útról és összetörte Abdán a költő szobrát – sima közlekedési baleset, mondják, bár az okként megjelölt köd valóban nagy lehetett, hiszen az emlékmű magas cserjék ölelésében áll, az úttól sok-sok méterre. De Pannonhalmán is lába kelt a költő szobrának, igaz, ott legálisan távozott: az önkormányzat a fémlopások miatt döntött úgy, hogy a kihalt téglagyárból a helyi tűzoltó szertárba szállítja – ott méltatlan helyen ugyan, de biztonságban van.

Ilyen a költősors Magyaror­szágon, ahol ma is van kire em­lékezni: 76 évvel ezelőtt ezen a napon ért véget a szárszói állomáson egy másik géniusz, József Attila élete. Akinek éppen most helyezték át a Dunánál lévő szobrát – rossz helyen állt. Ő is, az alkotás is.








hirdetés