Jenei Judit a kis szerepeket is szereti

Jenei Judit
Jenei Judit - © Fotó: Sipeki Péter
Nyíregyháza – Jenei Judit nemcsak mesélt a Bencs villában, de fuvolázott is.

Ötször felvételizett a Színművészeti Főiskolára, de kénytelen volt belátni, hogy nincs erre szüksége. – Én sem vettem volna fel magamat: mielőtt először felvételiztem, soha nem léptem színpadra, elvakítottak a reflektorok, zavart, hogy nem láttam a vizsgabizottság tagjait és annyira görcsös voltam, hogy nem tudtam azt nyújtani, amire képes vagyok – mesélte a Móricz Zsigmond Színház művésze, Jenei Judit a Bencs villa Többszemközt című műsorában, ahol Kövesdi Leventével beszélgetett.

– Én a színházban sajátítottam el azokat az ismereteket, amiket mások az egyetemen. Gór Nagy Mária Színitanodájába jártam és nagy szerencsémre Zsurzs Kati bizalmat szavazott nekem, az ő óráin tudtam szárnyalni. Az egyik alkalommal eljött a tanodába Mikó István, aki akkor a soproni színháznak volt az igazgatója, de úgy tudtuk, hogy fiúkat szeretne szerződtetni, így nem is izgultam. Éppen emiatt volt nagy meglepetés, amikor engem választott ki.

– Így kerültem Sopronba, ahol rajtam kívül csak egy pályakezdő volt, és ahol bedobtak a mély vízbe. Nagynevű kollégákkal dolgozhattam együtt, és sokat tanultam ott, de egy év után visszakerültem Nyíregyházára. A nagymamám nézőtéri dolgozó volt, így én gyerekként is sok időt töltöttem a színházban, és csodáltam a nagyszerű művészeket: Gazsó Gyurit, Csoma Juditot, Lackót (Horváth László Attilát), de amikor ide kerültem, nem nagyon mertem közeledni hozzájuk, pedig akkor már eltűntek közülünk a falak. Ennek már több mint 15 éve.

Kodály, Mozart, Kiss Tibi

Judit kodályos volt, ott szerette meg a fuvolát, amin az esten több olyan dalt is eljátszott, ami fontos szerepet játszott az életében. A közönség hallhatott részleteket a Háry Jánosból (ezt is előadta, amikor felvételizett a Nyíregyházi Főiskola ének-zene–népzene szakára), majd jött Kodály Esti dala, a Varázsfuvolából a Papageno áriája (ebből írta a szakdolgozatát), de játszott is a darabban. A magyar népmesék dallama is felcsendült – mint kiderült, ezt minden hónapban legalább kétszer eljátssza óvodásoknak, akiket a színház egyik nevelési programjának részeként keresnek fel, majd a Most múlik pontosan dallamai csendültek fel – egyrészt mert Judit kötődik ehhez a dalhoz, másrészt mert amikor 9 éve bemutatták Az ember tragédiáját, néhány sor szerepelt belőle az előadásban.

Az utolsó részlet a Don Quijotéból szólt: Judit sokszor látta az előadást, amelynek a címszerepét Schlanger András játszotta, Sancho Panzát pedig Megyeri Zoltán alakította. A zene az élete része, és ha nem színésznő lenne, biztosan zenei pályát választott volna. De színésznő lett, aki a kis szerepeket is szereti, mert mint mondja, ezekben nehezebb a dolga, hiszen sokkal kevesebb ideje van arra, hogy felépítse az adott karaktert és hatást gyakoroljon a nézőkre, mint a nagyobb ívű szerepekben.

Őszinte est

Néhány nappal ezelőtt mutatták be Judit önálló estjét, a beszélgetésen természetesen ez is szóba került.

– A boldogság (h)arcainak nem a magamutogatás volt a célja, sem az, hogy bebizonyítsam: meg tudok csinálni valamit, amit korábban még senki. Már öt éve érlelődött bennem a gondolat, mert volt egy kérdéskör, amire szerettem volna válaszokat kapni, ez pedig nem más, mint a szerelem. Ezzel kapcsolatosan fogalmaztam meg az érzéseimet, és abban bízom, hogy az előadás elgondolkodtatta azokat, akik látták.

SZA








hirdetés