Kedves misszió énekelni a nagyvilágban

A több évtizedes munka meghozta gyümölcsét: napjainkban a magyar zenei élet népszerű együttese a nyíregyházi Cantemus. Folyamatosan érkeznek a meghívások a Művészetek Palotájából, a Zeneakadémiáról, valamint az országhatáron túlról. A kóruscsalád szombat este kívánt a zenebarátoknak áldott karácsonyi ünnepeket. A nem mindennapi hangverseny végén hat énekkar több száz tagja együtt énekelte a szebbnél szebb karácsonyi dallamokat. Mint Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy elmondta, a Continental Arénában megrendezett hangverseny hangulatához hasonlót még nem nagyon élt át.

Több százan – gyermekek, fiatalok és idősebbek – énekelték a szebbnél szebb karácsonyi dallamokat szombat este Nyíregyházán a Continental Arénában, a Cantemus kóruscsalád ezzel a látványos és nagyszabású hangversennyel kívánt áldott ünnepet a város lakóinak és az érdeklődő zenebarátoknak.

Újabb és újabb hajtások

A koncert után arra kértük Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagyot, a Cantemus kórus­intézmény igazgatóját, hogy értékelje lapunk számára az igen mozgalmasra sikeredett 2019-es esztendőt.

– Mindig azt gondoltuk, hogy a következő év könnyebb lesz, de boldogan tapasztaltuk, hogy nem lett könnyebb. A feladat több lett, és szerintem a boldog éneklő gyermekek száma is egyre csak gyarapodott. A Cantemus család kivirágzott, újabb és újabb hajtásokat növesztett, s már nagyon sokan vagyunk ebben a kóruscsaládban, mint ahogy ezt boldogan láthattuk a ma esti karácsonyi koncerten is. Különös boldogságot szerzett, hogy sokan voltak kíváncsiak ránk, a Continental Arénában ezrekben lehetett mérni az érdeklődők számát.

– A nagy érdeklődés egyrészt annak is köszönhető, hogy bár sok egykori kórustag elkerült Nyíregyházáról, azonban a családjaik megőrizték a zene iránti érdeklődésüket, másrészt pedig jönnek az újabb énekesek, jönnek a fiatalok, amit az is jelez, hogy a karácsonyi koncerten hat énekkarunk is részt vett. Valamennyien szépen énekeltek, s a koncert végén euforikus hangulatban búcsúztattuk ezt az esztendőt, ami minden eddigi évnél nehezebb volt.

Elismerő szavak a kritikustól

– Felsorolni is nehéz, hány fővárosát látogattuk meg a világnak, hiszen adtunk hangversenyt Szingapúrtól Párizsig, Manilától Moszkváig és New Yorkig, s ezekre a helyekre mindig egy világszínvonalú együttesnek kellett elutaznia. Még a The New York Times kritikusa is elismeréssel írta cikkét a nyíregyházi lányokról, akik Bartók nagyságát hirdették az amerikai világvárosban is – emlékezett vissza a kórusintézmény igazgatója.

– Nem tudjuk, mit hoz a következő év, de mi készen állunk minden kihívásra, akár Kínába, akár Koreába, akár Dél-Afrikába hívnak bennünket. Természetesen folytatjuk munkánkat, amit akár missziónak is nevezhetünk, de ez a számunkra nagyon kedves misszió, mert boldogan közvetítjük a magyar kultúrát.

– A leginkább arra vagyok büszke, hogy Budapesttől kétszázvalahány kilométerre van egy világviszonylatban nem létező pont, Nyíregyháza, s az itt élő énekesek azok, akik a tradicionális magyar kultúrát a legmagasabb szinten tudják közvetíteni más nemzeteknek. Kodály és Bartók megmutatták, hogy ez nem egy provinciális kultúra, hanem messze afelett van. Magába integrálva az európai civilizáció minden értékét, a legmagasabb szinten tudja megmutatni magát a magyar kultúra, s közben mindig érezzük a mélyén azt az ősi, több ezer éves magyar tudatot, amit a legrégebbi népdalaink őriznek. Bartók és Kodály a magyar kultúrát felemelték, s mi ezt a legmagasabbra felemelt magyar kultúrát büszkén képviseljük.

Ha már kitart a ruhatárig…

Visszatekintve az idei év sok-sok fellépésére, melyikre emlékszik vissza a legszívesebben?

– Nem sokan mondhatják el magukról, hogy énekeltek már a Carnegie Hallban vagy a moszkvai Csajkovszkij teremben. E világhírű színhelyek között nem lehet különbséget tenni, rangsort felállítani. Mi most a magyar zenei életben népszerű zenei együttes vagyunk, sokszor járunk a budapesti Művészetek Palotájába, a Zeneakadémiára, a fővárosi zenekarok újra és újra hívják a vidéki együttesünket, mert azt akarják, hogy a koncertjük nagyon jó legyen. Mégis azt mondom, hogy a mai nyíregyházi este több a lelkemnek, mint a korábbi elképesztő lehetőségek. Ez a több száz gyermek ma itt fegyelmezetten, a feladatát jól ellátva olyan légkört és hangulatot teremtett, amihez hasonlót nem nagyon éltem meg az életemben.

– Ha csak a kórusprodukciókat gondolom végig, az elmúlt 45 évben az oly sokszor elénekelt Angyalok és pásztorok című mű különleges emlékként marad meg bennem, mert nagyon jó volt ma este. Bárdos tanár úr mondja, hogy az a jó koncert, ami a közönség számára legalább a ruhatárig elér, vagyis amíg a nézők a kabátjukat felveszik, a fejükben hallják a dallamokat. Én ezt a mai Angyalok és pásztorok művet hetekig fogom magamban hordani.

Egy nagy csapat műve

A kórusintézményben egyre több az éneklő gyermek, egyre több a feladat, de egyre több a kórusigazgató éveinek a száma is. Hogy lehet ezt a munkát bírni mind a mai napig töretlen lendülettel, hatalmas lelkesedéssel?

– Egyelőre a Jóisten úgy döntött, hogy folytassam, s én elfogadom az ítéletet, csinálom tovább. Óriási tapasztalatomat nem vinném el magammal, szívesen megosztom, s mint a karácsonyi hangversenyen is látható volt, egyre többen foglalkoznak az énekkarokkal, a háttérben nagyon sok megfertőzött ember munkája tette lehetővé, hogy ez a mai csoda megtörténjen. Ez nem egy ember műve. Ez egy nagyon nagy csapat műve, s jönnek az új kis karmesterek, akik ma is színpadra álltak, s tették a dolgukat. Abban bízom, hogy ez a fejlődés töretlenül folytatódik, megy tovább, még akkor is, ha időnként ebből valaki kiesik. Én úgy látom, megvan a jövő!

MML