Jogerősen

Illusztráció
Illusztráció
Elborzasztó bűnök és elképesztő büntetések között nehéz fehéren vagy feketén megítélni az igazságszolgáltatást. Akkor pedig végképp nem, amikor a bűnért kiszabott bűnhődés mértéke másodfokon köszönőviszonyban sincs az elsőfokon meghozott döntéssel, noha sem a bűncselekmény ténye, sem az elkövető személye nem változik, csak a talárt viseli más. Bednárik Mónika jegyzete.


Így történhet meg, hogy a 7 év fegyházból 9 és fél lesz, a felfüggesztettből ténylegesen letöltendő szabadságvesztés, és épp fordítva: a törvényszéken börtönre ítélt az ítélőtábla épületéből már azzal a tudattal léphet ki, nem kell belépnie a rácsos ajtón, egy darabig biztosan nem, sőt, a büntetési tételét is megfelezték. Ekkor vetődik fel a kérdés: a tettes ezek után bűnösnek érzi-e még magát, van lelkiismeret-furdalása, felsejlik benne a megbánás? Vagy eljut addig a szintig, hogy felmentse önmagát is, hiszen a bíró már részben megtette? Minden ítéletet meg lehet indokolni, hiszen a tények mellett ott áll a súlyosító és az enyhítő körülmények egész sora, a mérlegelés és döntés azonban egyetlen személy joga.

Meggondolatlanságra, a fiatalkor miatti kiforratlan személyiségre hivatkozva „szinte felmenteni” öt „határozott jövőképpel rendelkező” fiatalt, akik az ítélőtábla szerint is mélyen elítélendő cselekményt, szexuális erőszakot követtek el, joggal okozott elképedést a joghoz értők és a laikusok körében is. Jogerősen.

Bednárik Mónika








hirdetés