“Jókai a mai gyerekek számára szinte olvashatatlan” – Átírnák a kötelező-listát

Akt.:
Szűkíteni és frissíteni kellene a kötelezők listáját, de a könyvtárak polcain ott lesznek a kötetek
Szűkíteni és frissíteni kellene a kötelezők listáját, de a könyvtárak polcain ott lesznek a kötetek - © Illusztráció: KM-archív
Nyíregyháza – Szűkíteni és frissíteni kellene az iskolai kötelező olvasmányok listáját, helyet kellene kapniuk a jelenkori irodalom remekeinek is – vetette fel nemrégiben a kötelezőirodalom-lista megújítását sürgetve Fenyő D. György.


A Magyartanárok Egyesületének alelnöke célzott arra is, hogy egyes irodalmi művek idejekorán kerülnek a diákok kezébe.

Összeállításunkban annak jártunk utána, egyetértenek-e a reformtörekvésekkel a diákok, a szülők és a katedrán állók, milyen érvek, ellenérvek szólnak a változtatás mellett, s valóban távol állnak-e a mai fiatalok érdeklődési körétől a rájuk erőltetett, „bebetonozott” írásművek.

„Jókai a mai gyerekek számára szinte olvashatatlan, ezért azt a Bánk bánnal karöltve ki kellene húzni a kötelező olvasmányok sorából. Az is nagy baj, hogy az iskolákban még mindig Örkény és Ottlik a legkortársabb irodalom.” Mindezt Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke nyilatkozta nemrégiben egy interjúban, a kötelezőirodalom-lista megújítását sürgetve, s rámutatva arra, mennyire távol állnak a mai fiatalok érdeklődési körétől és nyelvhasználatától a ­rájuk­ erőltetett „bebetonozott” írás­művek.

A gyakorlóiskolában tanító pedagógus szerint szűkí­teni, frissíteni kellene a kötelezők listáját, hogy helyet kaphassanak a jelenkori irodalom remekei is. Fenyő célzott arra is, hogy egyes műveket idejekorán adnak a gyerekek kezébe. Összeállításunkban annak jártunk utána, egyetértenek-e a kötelező-reformmal a diákok, a szülők és a katedrán állók. Dr. habil Pethő József, a Nyíregyházi Egyetem tanára egyetért azzal, hogy az irodalomoktatásra, s benne a kötelezők listájára is ráférne a reformálás.

– Magam is tapasztalom, s hallgatók is mondják, hogy a gyerekek nagy részétől távol került a szépirodalom, s alig valamit, rosszabb esetben semmit nem olvasnak. Kiterjedt kutatásra lenne szükség a helyes arányok és az összhang megtalálásához. Egyfelől fel kell térképezni a gyerekek érdeklődési körét, másfelől figyelembe kell venni, mit javasol a pedagógia és az irodalomtudomány, s nem utolsósorban mit kíván meg a hagyomány.

– A különféle médiumok már elmozdultak ugyan a digitalizáció felé, sok irodalmi szöveg már bekerült az elektronikus könyvtárakba, de szükség lenne egy komplex multimediális megközelítésre is. Van, amit fokozottan, minden lehetséges eszközzel népszerűsítenék, de nem tennék kötelezővé. Az irodalmi szövegek zanzásítása, rövidítése viszont tévút, ezzel többet veszítünk, mint nyerünk, hiszen minden mű – abban a formában, ahogy a szerző megírta – kerek egész. Akkor már bölcsebb, ha rövidebb műveket, szemelvényeket olvastatunk a diákokkal.

Sokatmondó olvasmányok

Okkal merül fel a kérdés: ha valami kikerülne a kötelezők köréből, az idővel a feledés és ismeretlenség homályába veszne? – Szerintem nem. Sokféleképpen lehetne kedvet csinálni azokhoz az olvasmányokhoz, amelyekkel a gyerekek most inkább csak megküzdenek. Tragikus lenne, ha némely művek nem csak a kötelezők listájából, de az idő rostáján is kihullanának. Meg aztán, egyes irodalmak egy szinttel feljebb is kerülhetnek, középiskolás korba vagy egyetemi szintre. Úgy látom, alapvetően van érdeklődés a szépirodalom iránt, gondoljunk csak a könyvtári programok, irodalmi körök népszerűségére. Az interneten sok irodalmi honlaphoz hozzáférhetünk.

– Lehet, hogy ami kikerül, később visszakerül a kötelező-listára. Németországban az irodalmi alapanyagokat – a nálunk megszokott, irodalomtörténeti megközelítés helyett – egy-egy morális, erkölcsi kérdés megvitatásához hívják segítségül, ilyen például a felnőtté válás, a hazugság, a felelősségvállalás, ezekből levonhatják a tanulságokat és követendő mintákat kapnak az ifjú olvasók – tette hozzá dr. Pethő József.

Hajszálon múlhat az olvasás szeretete

Ha rajta múlna, a nyíregyházi Parfinovné Kovács Mónika is újrafésülné a kötelező olvasmányok listáját. A fodrásznőként dolgozó édesanya elmondta: egy hajszálon múlt, hogy 11 éves kislánya, Mira nem gyűlölte meg az olvasást.

– Pár éve Szabó Magda 1965-ben megjelent meseregényét kellett elolvasnia az osztálynak. A kicsik nem sokat értettek meg a cselekményből, az idegen szavak miatt a hangos olvasás is rémálom volt. Végül én olvastam fel neki esti meseként, majd együtt értelmeztük a hallottakat. Időbe tellett, mire Mira újra bizalmat és szeretetet szavazott az olvasmányoknak. Ebben a tanévben már öt mű közül választhatta ki a neki tetszőt. Izgalommal és érdeklődve olvasta Rumini, a bátor kisegér történetét, majd fellapozta egy Zizi naplóját… Átrágta magát A Pál utcai fiúk című, 110 éve megjelent ifjúsági regényén is. Megsiratta a végét, értetlenül állt a főhős halála előtt. Happy endre számított dráma helyett – mesélte Parfinovné Kovács Mónika.

KM-MJ, PI








hirdetés