Jubilál a Cantemus Vegyeskar

A Cantemus Vegyeskar 2014 januárjában eljutott Venezuelába is
A Cantemus Vegyeskar 2014 januárjában eljutott Venezuelába is - © Fotó: magánarchívum
Nyíregyháza – Az ünnepi hangversenyen bemutatják a most elkészült albumot is.

Megalakulásának huszadik évfordulóját ünnepli ebben az évben a nyíregyházi Cantemus Vegyeskar. A jubileum alkalmából szombaton a bérleti sorozat keretében ünnepi hangversenyt ad az együttes 18 órától a Kodály-iskolában. Az énekkar vezetőjét, Szabó Soma Liszt-díjas karnagyot arról faggattuk, hogyan értékeli ezt a két évtizedet.

Lépcsőfokról lépcsőfokra

– A húsz év alapvetően egy folyamatos crescendo volt a vegyeskar működését tekintve. Jól emlékszem arra, hogy a kezdetekkor milyen aprólékos és lassú munkával haladtunk az egyik lépcsőfokról a másikra – legalábbis ahhoz képest, ahogy most működik az együttes. Ma már olyan tempót diktál tulajdonképpen a felénk áramló feladatok mennyisége, ami a professzionális zenekarok, énekkarok tempóját igényli. Minden koncertre új repertoárt kell összeállítani, egy-két hét alatt kell magas színvonalon hozni a darabokat – emlékezett vissza a kezdetekre Szabó Soma.

– Elképesztő erő, amit az énekkari tagság képvisel. Hihetetlen, hogy az együtt zenélés minősége mennyire egy színvonalon van mindenkiben. Ismerek jó énekkarokat, profi énekkarokat, amelyek mindent jól leolvasnak a kottából, de az egymásra figyelés, az egymásra hallgatás kifinomult ösztöne a vegyeskarnál kiemelkedik, s ez a Kodály-módszernek és a Kodály-iskolának köszönhető.

Együtt nőttek fel a feladathoz

A nehézkes, lassú kezdeteket említette az együttes vezetője, aki a vegyeskar megalapítása előtt nem sokkal friss diplomásként került ki a zeneakadémiáról. Felnőtt kórustagokat, édesanyákat, édesapákat, zenei szakembereket kellett fiatalon irányítania, vezetnie. Mindez vajon mennyire jelentett nehézséget?

– Ahogy most visszagondolok magamra, nagyon zöldfülű lehettem, de akkor igazából szerencsére nem szembesültem ezzel. Mindig az adott művek megtanulása, megtanítása, s az abban rejlő zenének a kibontása volt a cél. Én magam is sokkal lassabban és tapasztalatlanul dolgoztam abban az időben, de szerencsére az énekkar tagjai is türelmesebbek voltak és elviselték, aztán valahogy együtt nőttünk, együtt értünk meg a feladatokhoz, amelyek érkeztek.

Vajon az édesapa, Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy, adott-e ötleteket, tanácsokat a kórus vezetéséhez?

– Úgy emlékszem, hogy nem, vagy legalábbis nagyon minimálisat. Nincs arról emlékem, hogy bárhogy is befolyásolt volna. Bizonyos koncertekre mondott ötleteket. Kezdetben ugyanis kevés koncertje volt a vegyeskarnak, évente csupán 4-5. S akkor időnként voltak olyan alkalmak, mondjuk egy évadzáró hangverseny, amikor apa mondta, hogy ezt meg ezt jó lenne elénekelni. Aztán már jöttek az önálló koncertek, a felkérések, megkerestek bennünket zenekarok is oratórikus művek előadása érdekében, vagyis igazából beindult a mókuskerék.

Kúsztak, másztak, kiabáltak

Kíváncsiak voltunk arra is, melyik fellépésre emlékezik vissza a legszívesebben a kórus vezetője.

– A versenygyőzelmek mind nagyon meghatározóak voltak, s nehéz lenne bármelyiket is a többi fölé helyezni, mert minden verseny előtt nagyon felfokozott az izgalom. Nagyon intenzív a munka, s talán az a legérdekesebb és legizgalmasabb rész, hogy közvetlenül a verseny előtt besűrűsödnek az események, s mindenki érzi, nagyot fejlődött a produkció. S aztán amikor az eredményhirdetéskor kiderül, hogy minket értékeltek a legtöbbre, az leírhatatlan élmény. Vannak olyan produkciók is, amelyek nem versenyeken hangzanak el, s mégis nagy élményt jelentenek. Ilyen egy-egy jó akusztikájú templomi koncert – például Ausztriában, Németországban, Franciaországban –, ahol a körülmények egyszerűen lélekemelőek voltak. Illetve nem olyan régen volt a Bach: János passió, amit megrendezett körülmények között kellett előadniuk a kórustagoknak. Eleinte nagyon féltünk tőle, végül hatalmas élmény lett mindenkinek. Az énekkar tagjainak kúszniuk, mozogniuk, játszaniuk kellett a színpadon, kiabálni, hogy „Feszítsd meg! Feszítsd meg!”, de mindezekkel együtt az előadás különleges pillanata volt a vegyeskar életének.

Lemezbemutató koncert

Hogyan készül a vegyeskar a szombati jubileumi hangversenyre?

– Tavaly nyáron Ausztriában CD-re vettünk olyan műveket, amelyek az elmúlt húsz év alatt kedvessé váltak a kórus tagjai számára. Ez az album elkészült, s a jubileumi hangverseny egyben lemezbemutató koncert is lesz – mondta a kórus vezetője. – Ugyanakkor olyan műveket is szeretnénk előadni, amelyek nem kerültek a lemezre, de közel állnak hozzánk, gondolok Kocsár Miklós Csodafiú-szarvas című művére és Tallis 40 szólamú szerzeményére. Ez utóbbi előadásába besegítenek a volt vegyeskari tagok is.

MML








hirdetés