Júdáspénz

Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: KM-archív
Almaország városkájának zöldséges bódéjában almák kacsingatnak a vándorra. Szép darabos mindahány, gyönyörűen adjusztálva, tükrösen, édes-lédúsan kelleti magát, nem egészen 300-ért. Ahhoz képest, hogy határokon át (regisztrálva vagy anélkül?!) a lengyelektől 50 forint körüli áron kerül hozzánk, igen drága. Ez a magyar kereskedő. Galambos Béla jegyzete.

Őt aztán nem érdekli, hogy tönkreteszi a szabolcsi termesztőt, akinek a lengyel dömpinget Európára zúdító orosz embargó elmúltával újra a szemébe kéne nézni. Nem érdekli, hogy ma megnyúzza azt a birkát, amelyből ha jól tartaná, vele vállvetve holnapután is tisztességesen meg lehetne élni. Á, dehogy! Itt a pillanat megfogni az isten lábát, s ha a saját keresztapja betárolt – tény, hogy aszály sanyargatta – almája rohad is rá a kedves rokonra, neki akkor is kell a váratlanul ölébe hulló extraprofit és a júdáspénzből vásárolt új „merdzsó”. Azért a honi termelő sem „ostya”. Tisztelet a céltudatos, szakmailag törekvő kivételnek, az átlaggazda mindent, minden „gyüttment” mérnöktől jobban tud, a legmegalapozottabb szaktanácsra is csak húzza a száját. Magából indul ki, zsigerből bizalmatlan. A legokosabb javaslatra is legyint, mert hát befektetésbe kerülne a megvalósítás.

A lengyelek egyébként összefogtak, náluk az egyik gazdaszövetkezet 18 ezer hektár almaültetvény termését tárolja, készíti ki és – ha kell –, önti önköltségen a piacra. Ők jól csinálják. No de nem is velük van a bajunk…

– Galambos Béla –








hirdetés