Kalandos nap a Dakaron

Kalandos nap a Dakaron
Dakar-rali, 6. szakasz, Tan Tan-Zouerat
Össztáv: 817 km, ebből szelektív szakasz: 394 km

Szalay Balázs kilencedszer van a Dakar-ralin, de olyat még nem látott, mint csütörtökön reggel: a Tan Tanból a mauritániai határig vezető összekötő szakaszon végig szakadt az eső. Előtte sem volt jobb, a porvihar miatt le kellett bontani az étkezősátrat, úgyhogy voltak, akik reggeli nélkül vágtak neki a szakasznak.

Közéjük tartozott az Opel Antarával autózó Szalay Balázs és Bunkoczi László is, ám nekik nem ez volt a legnagyobb problémájuk délelőtt: történt ugyanis, hogy az összekötő szakaszon valami baj volt a benzinnyomással – túl sok üzemanyagot kapott a motor, és az autó rengeteget fogyasztott.

Szerencsére a szelektív szakasz rajtja előtt sikerült kijavítani a hibát, de 140 kilométertől már így is folyamatosan az égiekhez fohászkodott a kettős, hogy nehogy kifogyjon az üzemanyag.

Amikor megérkeztünk a táborba, a mutató már jó ideje a nulla alatt volt, úgyhogy eléggé izgultunk – mondta Szalay. – Az első mauritániai szakasz nagyon tetszett, bár az elején kissé erőtlennek éreztem az autót. A tevefüvek között aztán megjött a kedvem, ott már tényleg jó tempót diktáltunk. Az Opel Antara kiválóan vette az első igazán komoly, sivatagi akadályt.
Az összetettben a 39. helyen álló páros legnagyobb öröme az, hogy eddig mindig világosban érte el a tábort.

A Mol által támogatott csapat motorosai közül Jaroslav Katrinak továbbra is tartja magát a legjobbak között: a csütörtöki 16. helye arra volt elég, hogy az összetettben felzárkózzon a 13. pozícióba. A szlovák motoros elmondta: a szakasz első része pont a gyorsasága miatt volt veszélyes, észnél kellett lenni, ha az ember nem akart elesni.
A másik szlovák motorosnak Ivan Jakesnek az elektronikával támadtak problémái az összekötő szakaszon, így szelektíven már el sem tudott rajtolni.

Kátai Péter nem magáért, inkább a motorjáért aggódik, azt mondja, lesz mit csinálni a szünnapon, mert a KTM-et eléggé megviselték az utóbbi napok eseményei. Ma például elhagyta az első sárvédőjét, de a méterszámlálója már napok óta nem működik, úgyhogy nincs is értelme befűzni az itinert. A mai dűnéket már sokkal jobban élvezte, mint a tegnapiakat: ez az eredményén is meglátszott: a 28 hely az eddigi Dakaron a legjobbja.

Nagy jármű, nagy kalandok

Egy nap alatt megvolt a négy, most már óvatosabbnak kell lennünk! – mondta Darázsi Zsolt, amikor szerdán késő este megérkezett Tan Tanba. S hogy mire gondolt? Arra, hogy túl sok kaland jutott egy napra az utolsó marokkói szakaszon – szerencsére egyikből sem lett baj. A Szalay Dakar Team kamionos triója, Darázsi Zsolt, Szalai Norbert és Laklóth Aladár az összetettben az előkelő 22. helyet foglalja el 6 nap után, és ez egyben azt is jelenti, hogy a legjobb a magyar indulók közül.

De nézzük, mi is történt szerdán!

A csapat új színeiben pompázó ezüst-sárga MAN-versenykamion már a rajt után négy kilométerrel rakoncátlankodni kezdett. Elment a turbónyomás, és a hatalmas gép nem volt hajlandó továbbmenni. Kiderült, hogy eltört egy bilincs és a turbócső elmozdult a helyéről. Nem nagy probléma, az viszont, hogy a megoldása közben tízen megelőzték Darázsiékat, már sokkal inkább…

Darázsi nyomta a gázt eszeveszetten, sorra előzte vissza a riválisokat, amikor megérkezett egy mély lyukhoz, amit a portól egyáltalán nem látott. Satuféket nyomott és keresztben csúszott a gödör felé. Kis híja volt, hogy bele nem száguldott teljes gázzal, s kis híja volt, hogy fel nem borult. Csakúgy, mint jó néhány kilométerrel arrébb, amikor egy úgynevezett “homokasztal” (kisebb homokdomb lapos tetővel) nagy sebességnél megdobta az MAN-t, amely egyenesen egy másik domb irányába repült. A jármű eleje sikeresen átrepült, a hátulja azonban bumm! bele a domb tetejébe. Úgyhogy néhány pillanatig kérdéses volt, az MAN bukfencet vet, vagy talpon marad – szerencsére az utóbbit választotta.

A szakasz vége felé egy előzésnél még volt egy kritikus pillanat (szintén egy gödör “rosszvoltából”), de végül az MAN is egyben maradt, és az eredmény sem lett rossz, sőt…

Ezek után a nyakig poros, kimerült, de jókedvű kamionos legénység bélszínt (vagy valami annak nevezett véres húsfélét) vacsorázott a táborban, sajttal, sonkával, almatortával kiegészítve a menüt – kellett az erő a csütörtöki szakaszhoz, amely az első Mauritániában (mellesleg a maga 817 kilométerével a leghosszabb az idei Dakaron), és amelyen nagy valószínűséggel nem érnek célba sötétedés előtt.



Sporthírek






hirdetés