Egyik szemük sír, a másik nevet

A bajnokság „első

félidejében” egyetlen

egységet kasszírozott

vendégként, miközben csupán

egy gólt szerzett – szombaton

azonmód „egyenlített”:

Kazincbarcikán ikszelt,

ráadásul mindjárt két

„dugót” is jegyzett. Nem mellesleg,

kissé kacifántos módon

váltotta valóra minimális

tervét a látogató, hisz kilenc

perccel a befejezés előtt még a

borsodi egylet vezetett 2–0-ra,

mindazonáltal a „dudaszó”

pillanatában a

Baktalórántháza

akár mindhárom pontot bezsebelhette

volna. Ilyen ez a popszakma, ettől szép a

labdarúgás...

– Azt kaptam, amit vártam, eltekintve az

első negyedórától –

summázott Illés

László, baktai

játékos-klubmenedzser. –

Számítottunk arra, hogy a meccs

elején nekünk jön a Barcika,

a probléma abból adódott, hogy

túlságosan is beszorultunk, sejthető

volt, hogy előbb-utóbb gólt kapunk.

Sajnos, így történt. A

második félidő viszont

egyértelműen a mi

elképzelésünk szerint alakult:

szerkezetet váltottunk, átálltunk

két csatáros játékra, a

két találaton kívül

további öt-hat komoly helyzetet dolgoztunk

ki. Azt kell mondjam, egyik szemem sír, a

másik nevet. Ha arra gondolok, hogy az

utolsó percben Tolnai

Tamás lábában volt a

győzelem, akkor bosszankodhatok, persze az is

igaz, 2–0-ás hátrány

után kapaszkodtunk vissza és

értünk el döntetlent, amit jelen

körülmények között

mindenképpen pozitívumként

értékelek.

- Koncz Tibor -