Kántorral együtt törné össze az orgonát a többmázsás vastömb – Ezt írta a Kelet 70, 60 és 50 éve

„A 22 lakásos, négyszintes épületek mellett újabb lakások építését kezd­ték meg Nyírbátorban a SZÁÉV munkatársai” – adta hírül a Kelet 1978-ban
„A 22 lakásos, négyszintes épületek mellett újabb lakások építését kezd­ték meg Nyírbátorban a SZÁÉV munkatársai” – adta hírül a Kelet 1978-ban
Szabolcs-Szatmár-Bereg – Előkaptuk az 1948-as, 1958-as és 1968-as Kelet-Magyarországot, hogy nosztalgiázzunk kicsit.

Hetven éve írtuk
1948. január 23., péntek
Miért némult el a harangjáték?

Napok óta néma a nyíregyházi evangélikus templom zenélő órája. Hiába várják a város lakói az ismert dallam – „Jövel Szentlélek Úristen” – felcsendülését, a tornyok makacs hallgatásba burkolóznak. Érdeklődtünk a jelenség oka felől, és meglepő választ kaptunk. A harangjátékot drótkötélen függő, két és fél mázsás vassúly hozza működésbe. Az egyik nap az óra kezelője észrevette, hogy a drótkötél egyik szála elpattant. Azonnal leeresztette a súlyt, mert számolni lehetett azzal, hogy végzetes és jóvátehetetlen katasztrófát okoz a vastömb több mint negyvenméteres zuhanása. Átszakítaná a mennyezetet, összetörné az orgonát kántorral együtt, és a karzatot is keresztülszakítva más ember életét is kioltaná. A római katolikus templom órájával is baj van. A torony ablakai betörtek, úgyhogy szeles időben ujjnyi vastagságú porréteg szóródik az óra finom és érzékeny szerkezetére. A szerkezettől a másik torony órájához egy tengely vezet át, ez hozza mozgásba a mutatókat. Úgy tudjuk, hogy a vásott harangozógyerekek szaladgálnak és ugrálnak a tengelyen, így természetes, hogy állandóan késik a katolikus templom toronyórája.

1948. január 27., kedd
Előbújt az elrejtett gyufa

Az utóbbi időben Nyíregyházán alig, vagy egyáltalán nem lehetett gyufát kapni. Ennek okát csak sejtettük: a kormány ugyanis időközben a Lánchíd újjáépítése javára hat fillérrel felemelte a gyufa árát. Meg is jelentek a bélyeges gyufák, a piacon azonban újabban olyat is lehet kapni, amin nincs rajta a Lánchíd-bélyeg, mégis drágább hat fillérrel. Az a gyanúnk, hogy ezek a bélyeg nélküli gyufák az elmúlt időkben kerültek ki a forgalomból, az áremelés csábszavára egyszerre előbújtak rejtekhelyükről, és korlátlan mennyiségben állnak a fogyasztók rendelkezésére. Nem ártana, ha az illetékesek utánanéznének, vajon a bélyegtelen gyufák után is befolyik-e a hatfilléres differencia a Lánchíd újjáépítése javára.

Hatvan éve írtuk
1958. január 23., csütörtök
Egy üzemi kapus tapasztalataiból

A kisvárdai Vulkán Vállalatnál nem lehet csak úgy ki- meg bejárni. A kapus éberen figyel és mindent észrevesz. Igazolványt kér az idegentől, útba igazítja és belépőt ad neki. Sosem unatkozik. Már hajnalban, négy órára jönnek a homokdarálósok, ötre a keverősök, hatra a kihordók, hétre a formázók, az adminisztratív dolgozók, kilencre a vaskihordók, tizenegyre az ürítők és így tovább. Masztrik János kapus már úgy ismeri a dolgozókat, mintha a családjának tagjai lennének. Legjobban azokat jegyzi meg, akik notóriusan későn járnak a munkába, s akik a műszak lejárta előtt a bélyegzőóra körül csellengenek, várnak a munkaidő utolsó percére. Azt mondja Masztrik elvtárs, hogy a munkások között alig-alig van ilyen, de a térüzemiek és az irodisták közül többen is nap nap után későn járnak dolgozni. A füzetében – amelyet káderfüzetnek nevez – mintegy harminc ilyen dolgozó neve szerepel. A kapus észreveszi, ha valamelyik dolgozónak nem tiszta a lelkiismerete, ha szerszám vagy egyéb üzemi tulajdon lapul a zsebekben, a táskákban, a szatyrokban. Hamar odatapint, ahová elrejtették, aztán megvan a szégyen! Néhány üzemi fosztogató már pórul járt, mint legutóbb az is, aki egy ajtót emelt át a hátsó kapun, de észrevették, és négy hónapi börtönbüntetésre ítélték. Jó lenne, ha nem csak a kapus jegyezné meg a későn jövőket, az idő előtt hazakészülőket, az üzemi fosztogatókat, hiszen a fegyelmezetlenségek és fosztogatások ellen harcolni a vállalat minden dolgozójának köteles­sége.

Ötven éve írtuk
1968. január 26., péntek
Elkészültek a rakodóóriás tervei

A növekvő magyar–szovjet áruforgalom szükségszerűvé teszi a záhonyi körzet vasúti fejlesztését, korszerűsítését, amelynek előkészítésében a MÁV tervezőintézete eddig 350 millió forint kiviteli értékű terv kidolgozásával vett részt. Ezen belül a napokban szállította le a határállomáson létesítendő vasbeton szerkezetű kirakóhíd terveit. Ez az ömlesztett és darus áruk átrakására szolgáló létesítmény a magyar vasúthálózat egyik legkorszerűbb berendezése lesz. Legimpozánsabb része két, egymással párhuzamosan futó, 200–300 méter hosszú híd. Ezekre tolják majd a Szovjetunióból érkező széles nyomtávú kocsikat. Mellettük, de néhány méterrel alacsonyabban várakoznak a hazai normál nyomtávú szerelvények. A hídon álló kocsik ajtaját gépi úton nyitják ki, s belőlük az anyag vagy csúsztatón közvetlenül a magyar kocsikba, vagy a híd alatti bunkerba ömlik, amikor is az átrakást különleges daruk végzik el. A teljes átrakóudvar évente átlagosan kétmillió tonna vasérc és 2,7 millió tonna egyéb áru átrakására lesz képes. A gépek gyártása az Országos Bányagépgyártó Vállalatnál már meg is kezdődött.

KM








hirdetés