Kapu keletre és nyugatra

Vásár. E szó hallatán óhatatlanul is a régi nagy vásárok jutnak eszembe, amelyek a személyes láttatás nyomán maradtak tűélesen az elmémben.
Sipos Béla jegyzete.

A legelső ilyen Nyíregyházán, a Vidám Vásár volt. Cseperedő emberkeként láttam, majd jöttek az igazán nagyok, a budapesti, a lipcsei, a brno-i. Akkori szemmel töméntelen mennyiségű áru, hatalmas kínálat, rengeteg érdeklődő. Csak éppen mindent a szemnek, semmit a pénztárcának.

Aztán a rendszerváltással egyidőben megnyílt az első Kelet-Nyugat Expo. Hatalmas, tömött szatyrokkal hagyták el a látogatók a standokat. Mindenki vásárolt, hisz olyan dolgok kerültek a kiállítási pultokra, amelyeket addig csak kevés helyen láthattunk. Aztán szép sorjában minden megjelent a boltokban. Ez pedig az esztendők során érezhető volt az expon is.

Tőlünk nyugatabbra egy-egy régióban az ilyen kiállítások népünnepélynek számítanak. A vállalkozó elviszi a dolgozóit, s együtt, közösen választják ki azokat az anyagokat, amelyekből dolgoznak. Ki tudná azt jobban, mint maga a kétkezi munkás. Persze, ha már úgyis mennek, akkor viszik a családtagokat is.

A mostani expo már nem ugyanaz, mint a kezdetekben. De így van ez jól.

Vállalkozók mutatják meg magukat a nagyközönség előtt, miközben tárgyalnak más vállalkozókkal, határon innen és túliakkal. Gazdasági találkozópont lett Nyíregyháza: június elején bizton számíthatnak erre vállalkozók és üzletemberek, mi, vásárlók pedig – minden bizonnyal – a haszonélvezői lehetünk e seregszemlének.








hirdetés