Karácsony Madán és a Barba Negrában – Interjú Szirota Jenniferrel

Akt.:
Karácsony Madán és a Barba Negrában – Interjú Szirota Jenniferrel
Szabolcs-Szatmár-Bereg – A megyénkhez ezer szállal kötődő Szirota Jennifer 2010-es X-Faktorban tűnt fel először, ahol egészen a mentorok házáig sikerült eljutnia.

Tavalyelőtt egy másik televíziós tehetségkutató műsorban, a Csillag Születik-ben próbált szerencsét, ahol a döntőig jutott. Egy ország ismerte meg a nyírmadai tálentumot, aki a hangos sikerei után ritkábban hallat magáról. Nemrégiben a szabolcs-szatmár-beregi labdarúgó-játékvezetők évzáró báljában szórakoztatta a közönséget a húsz esztendős hölgy, aki ragaszkodott a tegeződéshez.

A sikered tapintható volt, többeket is bevontál az előadásodba. Ez jellemző nálad, máskor is aktivizálod a hallgatóságot?

 – Ez attól is függ, hogy milyen műsorral, dalokkal készülök például egy fellépésre. Amikor tudom, hogy egy lassabb dalokból álló műsorral kell készülnöm, akkor általában azokon a fellépéseimen a valódi mély érzéseimet igyekszem átadni az embereknek. Ha úgy érzem, hogy elég oldott a hangulat, az esetben én is másképp tudok teljesíteni. Mindig arra törekszem, hogy pozitív legyen a visszajelzés a közönség felől, hogy lássam rajtuk, és érezzem: eljutott hozzájuk mindaz, amit „közölni akartam”.

 – Keresik mostanság Szirota Jennifert? A korábbi televíziós tehetségkutatók varázsa ma is él?

 – A műsor egyértelműen előrébb lendítette egy kicsit a karrieremet. A tévés szerepléseimnek köszönhetően növekedett a meghívások száma. Most már nem csak egyénileg, hanem a zenekarommal is dolgozom, és koncertezünk. Ennek nagyon örülök, mivel jómagam is jobban rajongok a zenekarokért, és az élő zenéért, így a későbbiekben a magam részéről ezt a vonalat szeretném erősíteni. Amennyiben van lehetőség, többet szeretnék a zenekarral koncertezni.

A legelején minden bizonnyal szokatlan volt a rajongás. Mit jelentenek számodra a zenéd iránti névtelen hódolok?

– Eleinte nehéz volt megszokni,és kicsit idegenkedtem ettől a helyzettől. Jóformán az egyik pillanatról a másikra nagy ismeretségre tettem szert, de a kis idő alatt megtanultam kezelni a helyzetet. Tudtam, hogy ha valaki kér tőlem egy autogrammot, vagy egy fotót, és én teljesítem a kívánságát, akkor azzal nagyon nagy örömöt tudok neki szerezni. Olyankor mindig eszembe jut az én gyermekkori rajongásom például Péter Szabó Szilvia iránt. Komolyan veszem a rajongóimat, akik nagyon fontosak számomra. Szeretném, ha rövid időn belül megszületne pár saját dal, amivel kedveskedhetek nekik. Ezen dolgozunk keményen és kitartóan.

Ahogy említetted: nem csak feldolgozásokkal lépsz fel, együtteseddel is koncertezel. Mennyivel másabb a csapatmunka? Hogy tudod érvényesíteni ott az egyéniségedet?

– Sokkal jobban érzem magam úgy a színpadon, ha tudom, hogy ott vannak mellettem a barátaim, a zenésztársaim. Össze sem lehet hasonlítani ezt az érzést azzal, mint amikor például egyedül vagyok a színpadon, és cd-ről szól a zene. Rengeteg energiát tudnak nekem adni, és ezáltal sokkal magabiztosabb vagyok. Ismert jazz-, funky- és soul-dalokat szoktunk játszani. Azt hiszem, ezek azok a műfajok, amikben igazán ki tudok teljesedni, és ami igazán én vagyok.

Ciki lenne kihagyni: édesapád, a Nelson együttes énekese, Ciki mennyire pátyolgat a zenei pályán? Vagy már rég „kinőtted” őt?

– Édesapám véleménye mindig is fontos volt számomra. A mai napig mindenben számíthatok rá, és igyekszik ellátni a jó tanácsaival, amit én mindig próbálok szem előtt tartani, mert tudom, hogy a javamat akarja. Mindemellett az őszintesége, amit nagyon tisztelek még benne, és amit megtanultam tőle. Neki és édesanyámnak köszönhető többek között az is, hogy 11 éves koromban elvittek engem Nyíregyházára dr. Bánhidiné Maróti Magdolna énektanárnőhöz. Neki köszönhetem, hogy most itt tartok, és mindig hálás leszek érte. Amióta Budapesten élek, nyilván sokat önállósodtam, és talán valamilyen szinten fel is nőttem, de ettől függetlenül édesapám ugyanúgy igyekszik egyengetni az utam, és tényleg mindig mindenben számíthatok rá.

Mit jelent számodra a szülőföld, milyen sűrűn jársz haza?

– Sosem tudnám elfelejteni azt a helyet, ahonnan indultam. Bár már megszoktam a fővárosi létet, és szeretek ott élni, azonban azért jól esik néha haza menni 2-3 napra. Havonta 1-2 alkalom adódik, hogy haza tudok menni. Ha épp azon a környéken van fellépésem, akkor mindenképpen megszoktam látogatni a családomat és a barátokat. Eleinte borzasztóan hiányzott a család és a barátaim is. Hamar a saját lábaimra kellett állnom, de sikerült. Most már Budapesthez köt a munkám, a zenekarom, és szinte minden, ami a karrieremmel kapcsolatos. Hál’ Istennek elég hamar beilleszkedtem, és megszoktam az ottani létet.

Kikkel tartod a kapcsolatot intenzíven az X-Faktor és a Csillag születik tehetségei közül?

– A műsor ideje alatt valamilyen szinten mindenki belopta magát a szívembe. Nagyon jó kis társaság jött össze, élmény volt az a 2 hónap, amit velük tölthettem. Juhász Marcit nagyon megkedveltem, vele ma is tartom a kapcsolatot, és találkozni is szoktunk. Nem csak emberileg kedveltem meg őt, hanem szakmailag is elismerem a munkáját. Már ezért is megérte belevágni ebbe a műsorba, hogy ilyen embereket ismerhettem meg.

Teljesültek az álmaid teljes mértékben? Vagy van hiányérzeted?

– Pár álom már teljesült, viszont a java még hátra van. Nincs hiányérzetem, hálás vagyok azért, amim van, és küzdök azért, amim még nincs, de nagyon szeretném. Van, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy az ember eltervezi, és ez nagyban megnehezíti a helyzetet, ám az élet ettől izgalmas, és ezért tud igazán jólesni, amikor teljesül egy álom.

A hangod a lételemed. Mit teszel a megőrzéséért, a fejlesztéséért?

– Tizenegy évesen kezdtem el énektanárnőhöz (Magdi nénihez) járni, négy évig intenzíven fejlesztettem a hangomat, és tanultam az éneklést. Olyan dolgokat tanultam azalatt a négy esztendő alatt, amiket ma is tudok alkalmazni az itthoni gyakorlásaim során, és amik segítenek megőrizni a lételememet.

Nálam is előfordul néha, hogy elfárad a torkom, olyankor dupla odafigyelést igényel, és jobban kell vigyáznom a hangszálaimra. Szeretem a finom teákat, az mindig jót tesz neki, és szoktam csinálni például mézes, citromos, gyömbéres keveréket is, ami szintén jó hatással van rá.

Színpadi előadóként ügyelni kell az alakodra. Sokat kell erre áldozni?

 – A két évvel ezelőtti sikeres fogyókúrámnak köszönhetően 16 kilóval könnyebb vagyok, mint akkor voltam. Nagy odafigyeléssel és kitartóan küzdöttem azért, hogy végül olyan alakom legyen, amilyet szerettem volna. Most már nagyon jól érzem magam a bőrömben, és ez ad is egyfajta magabiztosságot a színpadon is. Azóta a mozgás fontos része az életemnek, például szívesen járok el futni, és heti rendszerességgel aerobikozom. Igyekszem formában tartani magam testileg-lelkileg egyaránt.

Gyakran bombáznak ajánlatokkal a hódolók?

– Előfordul, bár nem túl gyakran. Valószínűleg ez azért van, mert tudják, hogy boldog párkapcsolatban élek.

Milyen zenét hallgatsz szívesen?

– Mindig nyitott voltam ilyen téren is, sok kedvencem van, különböző stílusokban, de talán amik a legközelebb állnak hozzám, azok a jazz, a blues és a soul zenék, amit a zenekarommal is játszunk. A rockzenéket is kedvelem, de szívesen hallgatom néha a mai popslágereket. Egyébként ez hangulatfüggő dolog nálam.

Hogy telik általában a karácsonyod? Az idei más lesz?

– Mindig családi és baráti körben telik a karácsonyom Nyírmadán. Az idei talán annyiban lesz más, hogy karácsony másnapját már nem a családommal, hanem Budapesten fogom tölteni,ugyanis meghívást kaptam a Mobilmánia karácsonyi nagykoncertjére, ami a Barba Negrában lesz 26-án este, és 1-2 dal erejéig én is hallható leszek olyan előadók mellett, mint például Vikidál Gyula. Mindezt Zeffer Andrásnak köszönhetem, akivel a jövőben is tervezünk közös dolgokat.

Szilveszter?

– Az év utolsó napjára meghívást kaptam egy siófoki rendezvényre, úgyhogy az idén a rajongóimmal töltöm. Szeretnék egy emlékezetes estét szerezni nekik. Örülök, hogy velük zárhatom az óesztendőt.

Fogadkozol ilyentájt?

– Tele vagyok tervekkel, ötletekkel, amiket szeretnék megvalósítani. Büszke vagyok arra, hogy Zeffer Andrással dolgozhatok együtt. Szeretnénk a jövő évben elkészíteni az első saját dalaimat,hogy végre legyen mivel megköszönnöm a rajongóimnak és barátaimnak azt a sok-sok szeretetet, és minden jót, amit eddig kaptam tőlük. Jövőre is sokat fogok tanulni és dolgozni, hogy minél közelebb kerülhessek a még be nem teljesült álmaimhoz.

-Ladányi Tóth Lajos –








hirdetés