Karácsonyi mese színe, fonákja

Az Illatszertár Nyíregyházán is hatalmas siker
Az Illatszertár Nyíregyházán is hatalmas siker - © Fotó: Sipeki Péter
Nyíregyháza – A rendező az előadást a bohózat, illetve a burleszk irányába tolja el.

Az Illatszertár világhódító útján megérkezett a szabolcsi megyeszékhelyre. László Miklós 1937-ben született alkotása, amely a szerző 1938-ban történő emigrációja után Amerikában több film alapötletét szolgáltatta, a Móricz Zsigmond Színházban is lefegyverző siker. Amikor kiderült, az örökzöld játékot Mohácsi János rendezi, már sejthető volt, hogy nem hagyományos előadás lesz…

Szerelem, ármány, megbocsátás

És lőn. Mohácsiról köztudott, hogy öccsével, Mohácsi Istvánnal együtt (aki a nyíregyházi bemutató dramaturgja), alaposan „megdolgozzák” a szöveget.

Olvasatukban az Illatszertár olyan „jól megcsinált színdarab”, amely ökonomikusan egyensúlyoz melodráma és komédia között, ezért a tőle való elrugaszkodás lehetőségét is tartalmazza. (A kabarék világában otthonos László Miklósnál nemcsak a vígjátéki klisék működnek, hanem olykor valós emberi tartalmak is megmutatkoznak.) A rendező azonban jól érzi, hogy a darab eredeti formájában, noha van benne ármány és szerelem, harag és megbocsátás, bűn és bűnhődés, szerelem és (majdnem) halál, ma már aligha elviselhető, ezért aztán – főleg a második felvonás végétől a harmadik közepéig – az előadást a fergeteges bohózat, illetve a burleszk, sőt olykor a nyelvi abszurd irányába tolja el. (Ezáltal olyan minőség jön létre, amelyben az intertextusok tűzijátéka közepette a nézőnek intellektuális kalandban is része van.)

Színe és fonákja

Mohácsi színpadán így nem meglepő, ha a figurák Ady-, Kassák- és Weöres-idézetekben (is) beszélnek, s ha Shakespeare, Tolsztoj, Dosztojevszkij emlegetése mellett olyan mondat hangzik el, amely szerint a „csóró Beethoven is süketen szívta el a kilencedik szimfóniát”. A bolt karácsonyt megelőző forgatagában aztán kibomlik Hammerschmidt úr (Horváth László Attila) és neje (Jenei Judit) válságos házasságának históriáján túl az alkalmazottak, Sipos úr (István István), Kádár úr (Gulácsi Tamás), Rátz Kisasszony (Szabó Márta), Molnár kisasszony (Horváth Margit) élete is.
Az eseményeket Asztalos úr (Horváth Sebestyén Sándor) és Balázs kisasszony (Széles Zita) édes-bús (s persze, majd happy endbe torkolló) története keretezi, amelybe a biciklin száguldozó Árpád (Fellinger Domonkos) és Jancsi (Lakatos Máté), valamint Gyuris Tibor mint Detektív lop sajátos színeket. Mohácsi János ötletesen láttatja a Khell Zsolt dekoratív díszletei között botladozó (kis)polgári mese színét és fonákját: egyszerre mutatja meg az identitás-válsággal küzdő, ám végül (elvégre karácsony van) feleségének megbocsátó Hammerschmidt-féle sors drámáját és abszurd komikumát.

Az előadás érzékelteti: valamennyi figura mélyén lappang az elfojtott emberség, amely csak ritkán mutatkozhat meg.

Egyedül talán a Rend­őr (Tóth Károly) azonos önmagával. Nem hiába mondja Hammerschmidt úr a mű elején: „Beteg a világ.”

– Karádi Zsolt –








hirdetés