Kártérítést követelt a postától a náthás galambok miatt – Ezt írta a Kelet 70, 60, 50 és 40 éve

Akt.:
„Februárban már primőr salátát hoz a piacra a Tiszavasvári Állami Gazdaság tiszadadai kertészete” – adtuk hírül ötven éve
„Februárban már primőr salátát hoz a piacra a Tiszavasvári Állami Gazdaság tiszadadai kertészete” – adtuk hírül ötven éve - © Fotó: KM-archív
Szabolcs-Szatmár-Bereg – Előkaptuk az 1947-es, 1957-es, 1967-es, és 1977-es Kelet-Magyarországot, hogy nosztalgiázzunk kicsit.

Hetven éve írtuk

1948. január 20., kedd

Víz, víz és víz

Január 4-én Barabáson félreverték a harangot. „Itt az árvíz! Meneküljön mindenki!” Hajnali 2 órakor dobbal, trombitával a kisbíró járta a falut. Sárban, vízben úszó utcákon botladozott. „Minden jószágot menteni Beregsurány és Beregdaróc felé! Mindenki saját felelősségére marad itt!” A lakosság nyugodtan fogadta a hírt, csupán négy család menekült a Kaszonyi-hegyre, düledező, tető nélküli kunyhóba. Január 12., Barabás nyugodt. Gelénes környékén árvíz sehol, Csaroda már fél. Gyalog megyünk kelet felé, balra tenger, tenger és tenger. Tákos. Ház házra omolva, a torony összedőlve a falu közepén. Az út mellett bútorokkal, kórókkal, háztetőkkel és a háztetőkön baromfikkal, macskákkal zsúfolt a víz. Három gerendán nyolc szál deszka, két férfi, nyolc nő és tizenegy gyerek. Amikor lesegítjük őket a hevenyészett tutajról, az egyik négygyermekes családanya holtan omlik össze. Gergelyiugornya, Tiszaszalka, Tiszavid nyúlgátakkal, emberfeletti erővel, ideig-óráig tartja saját faluját, de hol van a Beregvármegyei Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat?

Hatvan éve írtuk

1958. január 16., csütörtök

Útban Brüsszel felé

A Szabolcs-Szatmár Megyei Népművészeti és Háziipari Szövetkezet dolgozói készülnek a brüsszeli világkiállításra. Mint Czető Mihálytól, a szövetkezet műszaki vezetőjétől megtudtuk, mintegy 80 ezer forint értékben, ízléses, tetszetős csomagolásban ma indítják útnak a világhírű paszabi szőtteseket és a beregi hímzésű párnákat, terítőket, tálcakendőket. A paszabi népművészek piros, fehér és fekete színben dolgozták ki a világkiállításra induló szőtteseket, a beregieké kék, piros, barna, sárga és fekete, úgynevezett Rákóczi-mintás. Reméljük, hogy a moszkvai, prágai, párizsi sikerek után a brüsszeli világkiállítás látogatóit is meghódítják a színek gazdagságában pompázó népi iparművészeti cikkek.

Ötven éve írtuk

1968. január 16., kedd

Taxis jubileum

„Voltunk itt annak idején harmincan magántaxisok, s néhányan összeszervezkedtünk” – kommentálja Béda János, az AKÖV nyugdíjas taxisofőrje a pontosan húszéves újsághírt, amelyben a Nyíregyháza forgalmának megjavításáért létrehozott szövetkezet alapításáról számolt be lapunk. Béda János negyven éve vezet. Egy gépkocsivezető életét sok minden mérheti: kilométerek, autómárkák és azok az emberek, akik nap mint nap megszabták az útirányt. „Kilométer? A milliót már elhagytam… balesetmentesen” – mutatja a kitüntetését. „Autómárkák? Ford volt az első, majd egy amerikai Chrysleren, egy olasz Bianchin, később Opel Olympián, Kadetten, Škodán, Moszkvicson, Wartburgon jártam. Hogy kik szabták meg az útirányt? Az Állami Biztosítónál kezdtem, majd egy élesztő- és likőrgyár igazgatóját fuvaroztam. Sofőrje voltam Bertalan Kálmán képviselőnek, ’34-ben Pongrácz Jenő gróf ült a kocsimban egy évig, ’38-tól a mai napig taxin ülök” – meséli, mert bár nyugdíjas, most is gyakran besegít. A harminc év alatt 180 ezer – napi húsz – utas kívánságát teljesítette. De vajon ki volt a legemlékezetesebb utas? „Talán Odeschalky herceg. A nyíregyházi repülőtérről Tornyospálcára kellett vinnem, de repülős főhadnagyi ruhában volt, s az elszámoláskor az intéző előtt főhadnagynak tituláltam. Rendre utasított: herceg és nem főhadnagy. Nekem mindegy volt, csak kifizesse a fuvart…” Az idős nyíregyházi taxisofőr mindhárom fia az autós szakmát választotta – autószerelők –, veje az AKÖV-nél ugyancsak taxis.

Negyven éve írtuk

1978. január 15., vasárnap

Náthás galambok a postán

A nyíregyházi 1. sz. postahivatal dolgozóitól kaptunk egy csokorra való sztorit és jó néhány beszédes számadatot. Tavaly a megyeszékhely dolgozói nem lettek szűkszavúbbak, 8,5 millió forintot csevegtek el telefonon, a levélforgalom pedig 483 ezerrel nőtt. Egyszer – a szó igazi értelmében – rejtvényt kellett megfejteniük a kézbesítőknek: a játékos kedvű feladó az utca, házszám helyére apró betűkkel szabályos keresztrejtvényt helyezett el. A postások háromnapos töprengés után megfejtették a rejtvényt, kijött a Hímes utca. Az elmúlt év végén egy zaklatott férfi kártérítést követelt a nyíregyházi főpostán. Furcsa módon az erkölcsi kárát akarta megfizettetni a postásokkal. Az illető jó hírű galambtenyésztő, s kedvenc madárkáit a postával szállíttatta egy dunántúli kiállításra. Útközben a galambok megfáztak, így nem csoda, hogy lehorgasztott csőrrel gubbasztottak a kiállításon. A követelőző gazdi szintén lehorgasztotta a fejét, amikor kilépett a posta ajtaján…

KM








hirdetés