Kátyú és Kelemen

Lassan nem tudom, mi a jobb: hogy egyenletes hóréteg borítja az utakat,
vagy ha csontszárazak.
Szaniszló Bálint jegyzete.

Lassan nem tudom, mi a jobb: hogy egyenletes hóréteg borítja az utakat,
vagy ha csontszárazak. Előbbi csúszik és balesetveszélyes– ez vitathatatlan
– utóbbi nem csúszik, viszont kátyús. A hó, meg a megfagyott víz egyrészt rombolja
a döntő többségében ugyancsak rossz állapotban lévő útjainkat, ám jótékonyan
el is tömíti ideig-óráig a gördöket (szakmai nevülön kátyúkat). Ezért a havas
teleken nincs is kátyúprobléma, addig, amíg el nem olvad a hó. De aztán…

Most jött el a mostani téli-tavaszi szezon talán utolsó „deaztánja”,
mert – bár az időjárás eddig produkált meglepetés hóeséseket – talán már nem
lesz nagyobb hóesés. Ekkor jön el az a korszak, amelyet az autók különböző futóműalkatrészei
igencsak megsínylenek – legrosszabb esteben eltörnek a sofőr és autótulajdonos
nyomdafestéket nem mindig tűrő kifejezései kíséretében. És ez a korszak, amikor
az útfenntartóknak (közútkezelőnek, önkormányzatoknak) nagyra kell nyitni a
bukszát és elindítani a „kátyúzásnak” nevezett műveletsorozatot.

Az is bizonyos, hogy a kátyúk eltüntetése nagyon sok esetben egyenértékű
a balladai Kőműves Kelemen ténykedésével, aki „magos Déva vára” építésénél úgy
járt, hogy „amit felépített estére, leomlott reggelre”. Ugyanis arrra sincs

Szaniszló Bálint








hirdetés