Kátyúmese, honi módra

Kátyúmese, honi módra
© Illusztráció: HBN-archív
Aki autózott már valamelyik fejlett nyugati államban, lehetetlennek tartja, hogy lenne a nyugati nyelvekben megfelelője a mi „kátyú” szavunknak. Persze van, az indonézek például „lubang dlm batu karang”-nak mondják, amibe bizonyára már a káromkodást is belefogalmazták. Matyasovszki József írása.

De látva, mekkora a különbség az utak állapotában, amikor ki vagy be átlépjük a határt, joggal feltételezhető, azt a szavukat még ők sem ismerik. Nálunk a tavasz beköszöntét nem csak a hóvirág jelzi, a kátyúink is. Az alsóbbrendű útjaink ilyenkor olyanok, mintha szőnyegbombázás érte volna őket, de a városiak se sokkal jobbak. Kész művészet rajtuk autózni, s mi, úrvezetők az orosz rulettel se vállalnánk nagyobb kockázatot annál, mint amikor a gödröket kerülgetjük. S ha ez sem megy, örülhetünk, hogy egy defekttel, abroncsszakadással megússzuk.

Egyszer én is jártam így, ám mivel rendesen kiokosítottak, otthagytam az autót, ahol van, s hívtam a rendőrséget. Merthogy nem kell egyedül elvinni a balhét, az út kezelőjétől joggal követelhetjük a kárunk ellenértékét. Persze, az én „rendőröm” – hétvége lévén – nem volt túlzottan kedves. Dünnyögött valamit a létszámról, meg aztán bizonyára jobban örült volna, ha engem kap rajta valamiféle szabálytalanságon, s nem az önkormányzatot a silány útjai miatt. Nem az ő dolguk – próbált kibújni a kötelesség alól rám dörrenve, de nem hagytam magam, mert a jegyzőkönyve nélkül úgy elhajtanak akkor a hivatalból, mint az őszi legyet. Ne dőljünk be tehát soha, ami jár, az jár! Éppen eleget legombolnak az autósokról. Kell, hogy fusson belőle rendesen lerakott utakra is.

Matyasovszki József








hirdetés