Kázmér és Kiflicske kalandjai Nyíregyházán

Kázmér és Kiflicske kalandjai Nyíregyházán
© Fotó: Sipeki Péter
Nyíregyháza – A kis nézők az előadás végén azt érzik: valóság lett a meséből.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy pék, Kalács Kázmér, aki amolyan identitászavaros szakiként kezdetben azt kérdezte magától: „Mit csináljak? Mit kezdjek magammal?” Beállt hát autószerelőnek, azonban túlgyúrta a karburátort. Később szabó lett: a ruhákat betette a kemencébe. Hiába, no: a suszter maradjon a kaptafánál, a pék meg a sütőlapátnál.

A színházi csoda

Devecsery László bájos mesedarabját Tucker András lendületes rendezésében (dramaturg: Sediánszky Nóra, díszlet-jelmez: Pálóczy Magdolna, zene: Szerémi Zoltán, koreográfia: Vámosi-Belme Judit) mutatták be a MŰvész Stúdióban.

A mindössze két figurára épülő, ötvenperces mű olyan interaktív előadás, amelyben Kalács Kázmér (Gulácsi Tamás) és felesége, Kiflicske (Jenei Judit) a lelkes óvodásokat közös cselekvésre ösztönzi. A két kiváló fiatal színész gyorsan elnyeri a kis nézők tetszését: hívó szavukra az ovisok nemcsak a pékség „berendezésében” vesznek részt, hanem ügyesen nekilátnak a (kék) perecek, briósok, kalácsok, zsemlék, kenyerek „sütésének” is.

A bemutató érdekességét nem a mese adja, hanem a gyerekek mozgósítása. Nevezzük néven: a színházi csoda.
Az, hogy egy zárt, majdhogynem üres térben két ifjú „pék” pusztán a szavak, illetve a képzelet segítségével pillanatok alatt be tudja vonni a játékba a kicsinyeket, akik a történéseknek nem pusztán szemlélői, hanem aktív alakítói lesznek. A pantomimszerű mozdulatokkal képesek „kékre festeni” a fehér paravánokat és „megdagasztani” a (nem létező) tésztát. Hajlandók Kázmérral együtt örülni, majd közösen szurkolni hitvesének, amikor az az óriás hasú Kiflievővel kerül konfliktusba. (Ez a videóbejátszás egyébként rendkívül ötletes!)

Valóság lett a meséből

A kék pék verses betétei, a „Kiflicske, ne lisztizz!”, az „üveghegyen is túl” helyett hallható „kenyérhegyen is túl” szószerkezet, az „öreg halász és a tenger”, s a „Fújjad csak kivilágos virradatig!”-féle nyelvi poénok persze a gyerekeket kísérő felnőtteknek szólnak. Mint ahogy nyilván inkább ők érzékelik a kék szín jelentésképző erejét is.
Ugyanis a kék, amellett hogy az ég, a tenger színe, a tudás, a bölcsesség, a lelki békesség, az őszinteség, a tisztelet, a mennyei hatalom, a transzcendencia szimbóluma, jelképezi a reményt, a hűséget, a becsületet, az igazságot is. A kék Istennek a világmindenség feletti uralmát, továbbá a végtelent, a transzcendenciát is szimbolizálja. A keresztény szimbolikában az angyalok és Szűz Mária színe. Devecsery László meséjében a pékség azért kék, hogy „ne legyen hagyományos”. Az előadás zárásaként pogácsák kerülnek elő az elővarázsolt kemencéből.

A MŰvész Stúdióból távozó nebulók vehetnek egyet a friss finomságból: miközben mohón tömik magukba a (természetesen kék színű) falatokat, azt érzik: „valóság lett a meséből…”

– Karádi Zsolt –








hirdetés