Kenyértörés

Magyar résztvevők hiányában az úgymond kisebb, esélytelenebbnek ítélt csapatok iránt táplálok szimpátiát a labdarúgó világbajnokságon.
Nyéki Zsolt jegyzete.

A „kicsik és nagyok” küzdelmének másik színterén sem érzek másként – élek a képzettársítás eszközével most, amikor a honi sütőüzemek gyürkőznek neki az újabb akadályok leküzdésének a piac versenypályáján. Bár még nincsenek pontos számok, de emelni fognak, mármint árat, ez bizonyos. Ilyen költségnövekedés láttán nem is tehetnek mást.

Kevés olyan iparág van, ahol a vállalkozások gondjai ennyire befolyásolják a tömegek mindennapjait – ez természetes, hiszen a mindennapiról van szó. Ha mondjuk a márványkádak és a beépített telefonos zuhanyzófülkék gyártói ráncolnák homlokukat a haszon csökkenése miatt, határozottan csökkenne a hajlamom az együttérzésre. A kenyér az más. Az régen szent dolog volt, s bár a tömegtermelésben odaveszett a megbecsülése, azért hiánya rövid időn belül változtatna ezen az áldatlan állapoton.

Ma versenyszám lett a kenyérsütés: ki tud olcsóbban, többet, jobb minőségben kiszedni a kemencéből. Ez eddig rendben is lenne, ha valóban nemes küzdelem tanúi lehetnénk, de hol van itt a fair play… Egy helyi pékség hol versenyezhet egy bevásárló központ önköltségi áron aluli termékeivel? Az olcsó kenyér, kifli, zsömle mézesmadzagos vevőcsalogató lett a multik pultján, ahol több tízezer terméken nyert forgalom vígan ellensúlyozza a sütőrészleg veszteségét. A tradicionális pékségek a versenyszabályok tisztázásában és hűséges vevőikben bízhatnak. Rám számíthatnak.

- Néki Zsolt –








hirdetés