Akire igazán fel lehet nézni

Szabolcs-Szatmár-Bereg - Bodó Richárd nem csupán a 204 centis magassága miatt érdemelte ki a válogatott meghívót.

Ilyen legény nem terem minden bokorban. Rá tényleg fel lehet nézni. Bodó Richárd egy szálfatermetű titán – Szatmárból. A balátlövő pályafutása Mátészalkán indult, Nyíregyházán pallé­rozódott, Dunaferrben tovább acélosodott, két teljes szezon óta pedig a Tatabánya élvonalbeli kézilabdacsapatának betonbiztos tagja.

Olyannyira felhívta magára a szakma figyelmét, hogy a magyar válogatott keretében is helyet kapott, eképpen – szűkebb hazájában, a bujtosi csarnokban letudott – a Románia elleni felkészülési összecsapásra is nevezték.

Felfelé ívelő pályafutás

Bár nem lépett pályára a csütörtöki, hivatalos mérkőzésen (amelyet a mieink 34–30-ra nyertek meg), mindazonáltal már átesett a tűzkeresztségen. A Németországgal vívott tavaszi dupla találkozón bevetette Mocsai Lajos szövetségi kapitány: a második meccsen húsz percet játszott a nemzeti együttesben. Mindössze huszonegy évesen, ami számára valóban nyerőszámnak tűnik...

– Úgy hiszem, jó úton haladok, pályafutásom felfelé ível – taglalta Bodó Richárd, aki akár le is kopoghatná az eddig történteket.

– Fantasztikus dolog a válogatott tagjaként hallgatni a himnuszt, istenigazából még most sem akarom elhinni, hogy idáig jutottam. Noha csak rövid időt töltöttem el a srácokkal, elfogadtak, mindenki nagyon segítőkész, arról nem is beszélve, mennyit tanulhatok a tőlem rutinosabb, nagy eredményeket elért társaktól.

Túl a premieren

De még mennyire. A 204 centire nőtt ifjú – az emlegetett németekkel szembeni – mérkőzések előtti összetartás során a veszprémi Nagy Lászlóval volt egy szobában, méghozzá négy napig. Hogy stílusosak legyünk, természetesen nem hagyta ki a ziccert, naná, alaposan kifaggatta a világ legjobbjai között jegyzett magyar klasszist.

– Jó lenne stabilizálni a helyem a válogatottban, persze egyértelmű, ennek érdekében még sokat kell fejlődni – jelezte Bodó Richárd, hogy nincs elszállva magától.

– Nem tudom, mit hoz a holnap, igyekszem beállni a sorba, a lehető legjobb teljesítményt nyújtani.

Családtagok, barátok előtt

Világos, hogy Bodó Richárd otthonosan mozgott a szabolcsi megyeszékhelyen, ezzel együtt a Buszacsa küzdőterén ő sem sűrűn fordult meg.

– Amikor Nyíregyházán az ifiben játszottam, a hazai meccseket a Bem-iskolában rendezték, talán, ha egyszer szerepeltünk a bujtosiban. De akkortájt nap mint nap elmentem a csarnok mellett, így nem mindennapi érzés ezen a pályán, ennyi néző előtt a válogatott mezben visszatérni.

Ráadásul rengeteg ismerős köszöntött, a szüleim, a barátnőm családja, és sok barát ült a lelátón.

Jó volt a régi csapattársakat látni, remélhetőleg lesz még alkalom ebben a városban ilyen szintű mérkőzésre hazajönni.

KM-KT