Palicz István
Csupán egyetlen érvet tudott felhozni a változás szükségszerűsége mellett, ám ez messzemenően elegendő volt, hogy megértsem és elfogadjam álláspontját: a gyermek- és forráshiány miatt az intézmény léte egyre nagyobb veszélyben forog, az egyház „hatalomátvétele” tehát a kisebbik rossz, sőt, már-már jó, hiszen utóbbi jogosult olyan költségvetési támogatásra, amelyre a „világi” önkormányzat nem, így lényegében megmaradhat az iskola fenntartásának költsége, s az önkormányzat csökkentheti a kiadásait.
Nem állítom, hogy ördögtől való az orrunk előtt zajló „keresztes hadjárat”, sőt, ha a fiatalok csak a felét megismerik és betartják a 10 parancsolatnak, bizonyára jóval kevesebb embernek fognak majd „betartani” felnőttként, a nagybetűs életben. Ugyanakkor érthetetlen, mi haszna van a kormánynak abból, hogy az önkormányzatok kivéreztetése révén az egyházak kezére játsza az óvodákat, iskolákat, majd jóval többet áldoz támogatásukra az államkasszából.
A vidéki kistelepüléseken, ahol nincs alternatíva, a megszoksz vagy megszöksz dilemmájával szembesülnek a szülők, ezzel azonban sérülni látszik a világnézetileg semleges oktatás-nevelés lehetőségének alkotmányos alapjoga. Sokan úgy vélik, mennyei megoldás lenne, ha az egyház az önkormányzattal közösen működtetné tovább az intézményeket, erre azonban egyik fél sem szeretné áldását adni.