Két keréken tették meg az utat a zarándokhelyig

Akt.:
Két keréken tették meg az utat a zarándokhelyig
© Fotók: magánarchívum
Csíksomlyó, Szakoly – Nagy János négy évvel ezelőtt súlyos lovas balesetet szenvedett – az idén pedig elbiciklizett Csíksomlyóig.

Hajlamosak vagyunk az emberi teljesítményt számokban mérni, pedig megesik, hogy miközben izomerő fogytán a térd megremeg és a kar fáradtan hanyatlik le, a megfoghatatlan és megmérhetetlen akarat, eltökéltség, hit veszi át az irányítást és segít a végső cél elérésében. Nagy János nemrégiben bizonyosodhatott meg erről: saját határait feszegetve, azokat legyőzve harmadmagával elbiciklizett Szakolyból a csíksomlyói búcsúba.

– Az egész úgy kezdődött, hogy 2011-ben marosvécsi barátokra tettünk szert. Néhány esztendővel később, 2015-től minden évben ellátogattunk a búcsúba kocsival, tavaly azonban a sógorom nem tudott eljönni, ezért tett egy ígéretet, hogy innentől mindig máshogy, vonattal, motorral, kerékpárral vagy gyalogszerrel, de megteszi a Csíksomlyóig vezető utat – avatott be minket a részletekbe János, aki annak ellenére, hogy négy évvel ezelőtt súlyos lovas balesetet szenvedett, elhatározta, hogy csatlakozik a sógorához, az Albertirsán élő Hegyes Ferenchez és fiához, Zoltánhoz, aki Ausztriából jött haza a kaland kedvéért.

– A combcsontom akkor négy darabra tört, így azóta nem ültem biciklire, az indulás előtti napokban mégis vásároltam egy kerékpárt, amivel minden előzetes edzés nélkül, implantátummal a lábamban nekivágtam a több száz kilométeres távnak. Bevallom, magam sem fogtam fel, hogyan voltam képes minderre… – jegyezte meg a 46 éves szakolyi férfi.

talalkozas-mas-bringasokkal

„Egy kicsit sírtam is”

– Mielőtt kigurultunk volna, autóval feltérképeztük, milyen lesz az út, hol és milyen körülmények között tudunk majd megszállni. A búcsú előtt egy héttel, május 11-én indultunk, az első nap Tasnádig jutottunk, ott szálltunk meg estére, onnan Zilahig mentünk, utána jött egy nagyon nagy szakasz a Bethlen melletti Fügéig. A következő állomás Szászrégen volt, majd Marosvécs, Gyergyószárhegy, végül a búcsú előtti napon, pénteken megérkeztünk Csíksomlyóra – sorolta Nagy János, aki utólag belátta, hogy az útszakaszok elosztása nem volt egyenletes: volt, hogy naponta tíz kilométert, de olyan is, hogy 137 kilométert tekertek le. Kiszámolták, hogy a kocsival 497 kilométeres utat a kitérőkkel együtt közel 550-re kerekítették.

– Természetesen megviselte a szervezetemet a tekerés, de az izomlázon túl szerencsére semmi bajom nem lett. Persze, felkészültem az útra, a táskában a gyógyszerek mellett térdvédő és merevítő is akadt. Nem is erőltettem a hegymenetet, ha úgy éreztem, hogy rizikós egy szakasz, nem szégyelltem, leszálltam és toltam a kerékpárt. Eszembe sem jutott, hogy feltegyem a nővérem kocsijára, akkor sem, amikor szakadó esőben, este tíz órakor a vaksötétben botorkáltunk a szálláshelyünk felé.

– Út közben nagyon sok biciklis csoporttal találkoztunk. Rengeteg jó tanácsot kaptunk, többek között azzal kapcsolatban is, mit kell tennünk, ha kóbor kutyák szegődnek a nyomunkba. Szükségünk is volt rá, mert volt, hogy négy-öt loholt a hátunk mögött és körülöttünk. Azt is megtapasztaltuk, hogyan fogadják a magyarokat a főként román lakosságú településeken… Például, ahogy meghallották a boltban, hogy magyarul beszélünk, a kétlejes ásványvíznek rögtön felment az ára. Egyszer a pénztárcánkat is elhagytuk, máskor a táskánkat felejtettük egy kávézóban zászlóstól, de mindenünk megkerült. Medve nem volt – toldotta meg nevetve János, aki kérdésünkre, hogy érezte-e úgy az út során, hogy feladja, azonnal igent mondott.

– A harmadik nap végén úgy éreztem, hogy közel száznegyven kilométer kerékpározás után elfogyott az erőm. Nagyon fájt a lábam és borzasztóan fáradt voltam, bevallom, egy kicsit sírtam is, de annyian biztattak a közösségi oldalamon keresztül, annyi pozitív üzenetet és bátorító jókívánságot kaptam, hogy reggelre összeszedtem magam és folytattam az utat. Onnantól már tudtam, hogy mindegy, hogyan, ha a hátamon viszem a biciklit, akkor is eljutok Csíksomlyóig.

Jövőre gyalog vágnak neki

– Ez egy olyan érzés, amit nehéz megmagyarázni… Tudja, én nem ülök minden vasárnap a templomban, inkább ellátogatok a búcsújáró helyekre. Találkoztam olyanokkal, akik tizedszer mentek Egerből két keréken, ők nagyon jól megfogalmazták. Azt mondták, így valamiért közelebb érzik magukat Istenhez, erősebb a belé vetett hitük. És akkor még nem beszéltünk azokról, akik nagybetegen, két mankóval zarándokolnak el minden évben Csíksomlyóra, vagy azokról az anyukákról, akik a két hónapos csecsemőjüket tolják fel a hegyre babakocsiban. Nekem ezt ötödször is megrázó volt látni, ezért is viszek magammal mindig valakit a családból, hogy megtapasztalják, amit nem tudok itthon elmondani. A hit felekezettől független érzés, ami összeköt minket.

– Vasárnap autóval jöttünk haza, egy kis Suzukira pakoltuk fel a bringákat. Alig akartak minket átengedni a magyar határon, azt mondták, szedjünk le mindent a kocsiról, hogy fel tudják nyitni a csomagtartót. Végül erre nem volt szükség, a szolgálatvezető intett, hogy menjünk csak tovább. Délután már itthon ettük a húslevest és a töltött káposztát. Hiába volt finom az ottani koszt, a sógorom azért hazai hagymával, szalonnával is készült, nem volt hát hiány a hazai ízekből.

Bár a csíksomlyói kaland nem kevés előkészületet és szervezést igényelt, Jánosék már most eldöntötték: jövőre gyalog vágnak neki az útnak, amire a 73 éves édesanyját is magukkal viszik.

– Körülbelül negyven kilométert tennénk meg így a magunk tempójában, mert bár édesanyám még elsétál Szakolyból a máriapócsi búcsúba és vissza, és én sem félek úgy a gyaloglástól, mint a kerékpározástól, de nem akarjuk túlvállalni magunkat.

CsA


Marian Adam Waligóra pálos szerzetes, a czestochowai Jasna Góra-i pálos kolostor házfőnöke szentmisét celebrál a csíksomlyói búcsún, a Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti hegynyergen 2018. május 19-én.
Csíksomlyó - Az élet védelmének a mindenek fölöttiségéről beszélt a szombati csíksomlyói búcsú szónoka, Marian Adam Waligóra lengyel szerzetes, a czestochowai Jasna Góra-i pálos kolostor házfőnöke. A szerzetes a több százezres tömeggel is elismételte Mária akkor mondott szavait, amikor megtudta, ...

A csíksomlyói búcsú 2018. május 19-én.
Csíksomlyó - Százezrek gyűltek össze szombaton délelőtt a csíksomlyói hegynyeregben a pünkösdi zarándoklatra. A helyszínre vezető csíkszeredai Szék utcán szombat reggel tömött sorokban haladtak a zarándokok a csíksomlyói kegytemplom felé, ahonnan aztán a hegynyeregbe kapaszkodtak fel. A hagyomány...








hirdetés