Kétszer csöngött a telefon a nyíregyházi otthonban karácsonykor, és ez megváltoztatta két lakó életét örökre

Kétszer csöngött a telefon a nyíregyházi otthonban karácsonykor, és ez megváltoztatta két lakó életét örökre
© Illusztráció: getty images
Nyíregyháza – Csodák már pedig vannak. 2015. december 25-én 7 óra körül a nyíregyházi Oltalom Szeretet Szolgálat Rákóczi úti Idősek Otthonában is megcsörrent a telefon. Az ápoló, János volt aznap ügyeletben. Beszélt valakivel, majd sietve szaladt fel a lépcsőn, megkereste Katinkát, és közölte vele: készüljön, mert jön érte a mentő…

Talán sokan emlékeznek még Koós János régi melódiájára, a „Sír a telefon” című dalra. Amikor meghallottuk a rádióban, tévében, sokak szemébe szöktek könnyek, főleg karácsony környékén.

2015. december 25-én 7 óra körül a nyíregyházi Oltalom Szeretet Szolgálat Rákóczi úti Idősek Otthonában is megcsörrent a telefon. Az ápoló, János volt aznap ügyeletben. Beszélt valakivel, majd sietve szaladt fel a lépcsőn, megkereste Katinkát, és közölte vele: készüljön, mert jön érte a mentő. Katinka először nem lepődött meg, 3 éve hetente három alkalommal vitték vesefeltöltésre a nyíregyházi kórházba. Ez azonban más volt. Megtudta: Debrecenbe viszik, mert megjött a várva várt donor. Nyolc óra körül megérkezett a mentő. Sok lakó az ajtóig kísérte, búcsúztatta, biztatta a transzplantáció elé néző Katinkát.

Emberségből jeles

Alig múlt 8 óra, újabb telefon. Most Istvánt keresték, aki jó barátom. A lányai hívták. Mikor visszajött, elújságolta, hogy a lányai és az unokái szeretnék meglátogatni.

– Képzeld el – mondta –, a kisebbik lányom 35 éves, utoljára 5 éves korában láttam, az unokákat még soha. A sors elválasztott bennünket, elkerültek Nyíregyházáról. Mindjárt itt lesznek! – lelkendezett. Az erkélyről láttam, amikor beállt egy fehér autó. Sokan szálltak ki belőle, majd elindultak a bejárat felé. Pista szinte kivirult, amikor eléjük „cammogott”. A lányai és az unokák alig fértek el a 18-as szobában. Hogy ott mi történt, ki örült jobban kinek, az maradjon az ő titkuk.

A két szerencsésen – Katinkán és Istvánon – kívül természetesen a többiek is ünnepeltek. A karácsonyi rendezvényen fiatalok zenéltek, énekeltek, családias hangulatot teremtettek. Néhány idős verssel köszöntötte a jelenlévőket. A fenyőfa díszben pompázott, a csomagok is előkerültek. Jutott mindenkinek sütemény, üdítő.

Köszönet minden vezetőnek, ápolónak, akik velünk töltötték az ünnepet, és velünk töltik a mindennapjaikat is. Emberségből jelesre vizsgáztak!

– Árpi bácsi, a 14-es szoba lakója –








hirdetés