Kétszeres címvédőként New York-ban

Kétszeres címvédőként New York-ban
Fucsovics Márton, kétszeres junior Grand Slam-győztes teniszező hitvallása a torna előtt: „Ha lehet választani, akkor most az egyes szereplésemre fektetném a nagyobb hangsúlyt.”

A nyár óta hullámvasutazik Fucsovics Márton formája, a kétszeres junior Grand Slam-győztes teniszező wimbledoni győzelmét is beleértve egymást követik a jobban és kevésbé jól sikerült versenyek. A londoni diadal után – ha csak a legfontosabb megmérettetéseket vesszük – az egyéni U18-as Európa-bajnokság és az ifjúsági olimpia egyesben első kiemeltként azonnali vereséget hozott az NYVTC 18 esztendős teniszezője számára, közte csapatban viszont Európa-bajnoki címet szerzett a korcsoportjában. Elvileg most a hullámhegynek kellene következnie, ami jó előjel a juniorok számára jövő héten kezdődő Grand Slam-viadal előtt.

A szingapúri ifjúsági olimpiáról a teniszezők nemcsak a reméltnél korábbi búcsú miatt tértek haza hamarabb, hanem mert az amerikai nyílt teniszbajnokság külön felkészülést is igényel, nem beszélve arról, hogy újabb, a más időzónából eredő kellemetlenségeket is le kell küzdeniük versenyzőinknek. Fucsovics Mártont ráadásul a múlt is kötelezi: ő volt az első magyar teniszező, aki valamennyi korosztályt (felnőtt, junior, szenior) beleértve első magyarként elhódította az US Opent, így most a páros versenyszám címvédőjeként térhet vissza New Yorkba.

Megviselték a Szingapúrban történtek? Milyen volt beleszagolni egy olimpia – mégha ifjúsági is – levegőjébe?

Fucsovics Márton: Meg tudtam emészteni az egyesbeli vereséget, mert egyrészt a brit Bolding személyében nem egy „ürgétől” kaptam ki, másfelől pedig olimpia ide vagy oda, a teniszben a Grand Slam-viadaloknak még nagyobb a presztízsük. Ami pedig a szingapúri versenyt illeti, nagyszerű szervezésű volt a viadal, olyan, mint egy „igazi” olimpia, bár ilyenben még nem volt részem. Családias volt a hangulat, szövődtek új barátságok. A mi versenyeink mellett az úszóknak és az asztaliteniszezőknek jártunk elsősorban szurkolni.

Belegondolt már abba, hogy a mostani lesz élete utolsó junior Grand Slam-versenye?

Fucsovics Márton: Bele, pedig tavaly ilyenkor még csak az elsőre készültem… Az idő múlása nem foglalkoztat, sokkal inkább az, hogy majd felnőttként is olyan eredményes akarok lenni, mint a mostani korcsoportomban.

Kiegyezne a tavalyi forgatókönyvvel, amikor egyesben negyeddöntőt játszhatott, párosban viszont bajnoki címet szerzett?

Fucsovics Márton: Ha lehet választani, akkor most az egyes szereplésemre fektetném a nagyobb hangsúlyt. Az év elején Ausztráliában elődöntőt játszhattam, Párizsban nem voltam ott, Wimbledonban nyertem, úgyhogy az előjelek nem rosszak. Ha úgy tetszik, kétszeres címvédő vagyok, hiszen egyéniben én nyertem a legutóbbi GS-viadalt, párosban pedig az amerikai bajnokságon zártam az élen tavaly. Mindkét cím kötelez, továbbra is érzem, hogy a mezőnyből mindenki a wimbledoni bajnokot akarja legyőzni. Tavalyi partnerem, a tajvani Cseng Peng-hszie kiöregedett, most honfitársam, Zsiga Máté oldalán próbálkozom párosban újra.

Tavaly részt vett egy kanadai előversenyen, most csak csütörtökön vette az irányt az amerikai kontinens felé. Jelent ez különbséget? Mennyire megnyugtató a formája?

Fucsovics Márton: Egy éve még tapasztalatlanabb voltam, szükségem volt arra, hogy megszokjam a körülményeket. Most az ifiolimpia miatt sem lett volna lehetőségem arra, hogy már korábban megekezdjem az akklimatizációt. Ami a formámat illeti, Nyíregyházán és Budapesten is elég jól mentek az edzések, elsősorban a szerva. Ez azért megynugtató, mert a wimbledoni sikeremnek is a remek adogatójátékom volt az alapja.

– Bodnár Tibor –



További hírek a szon-sportoldal kategóriából






hirdetés