Kettőn áll a vásár

Kettőn áll a vásár
Azt mondják, aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Én mégsem tartom jónak, amikor a Kossuth téri park tulipánágyásában hortyogó hajléktalanra bukkanok. Palicz István jegyzete

Társai beérték a rideg, kemény paddal, ott ejtőznek vízszintesen. Felbosszant, amit látok, mert életerős, szinte korombeli urak és hölgyek „csúfítják a városképet”, akik néhány órája még egy kis aprót kunyeráltak a járókelőktől kenyérre. Úgy tűnik, mire a boltba értek, elfogyott a (folyékony) kenyér, így kénytelenek voltak beérni egy kétliteres asztali áldással.

Az áruházak környékén sem jobb a helyzet, lassan a hátsó, dolgozói bejáraton kell beosonnia az embernek vásárolni, ha nem akar idő előtt megválni forintjaitól, és maga szeretné helyretolni a fémszekerét. Az egyik pénztáros mesélte: a hajléktalanok is jól keresnek a vásárlókon! Lendületesen „letámadják” a nagy cekkerrel távozó kismamákat, nagymamákat, ugyanakkor lusták elsétálni táborhelyüktől a néhány méterre lévő szemeteskukáig a nem betétdíjas üvegekkel, flakonokkal. A multikoldusok ténykedése aligha jó reklám az üzleteknek, hiszen a csábító árak és a taszító zaklatás versenyéből könnyen utóbbi kerülhet ki győztesen.

A hajléktalanok közterületekről való kitiltása, a pénz- vagy börtönbüntetés nem oldja meg a problémát. Nem helyet, hanem helyzetet, életmódot kellene változtatniuk. Akkor talán nagyobb támogatást kapnának a kispénztárcájú, de segíteni vágyó, jószívű emberektől is.

– Palicz István –








hirdetés