Kéz a kézben

Kéz a kézben
© Illusztráció: Pixabay
Meglátni és megszeretni egy pillanat műve, s az ember azonnal ráérez arra is egy rövid beszélgetés után, hogy a kiválasztott partnerrel vajon egy lelki és érzelmi hullámhosszon van-e. S akkor már semmi mást nem akar, csak azt, hogy társa mosolyát, ragyogó szemét, vidámságát, az egész személyiségét egy életen át maga mellett tudhassa, s együtt neveljenek fel gyermekeket. M. Magyar László írása.

Májusban lesz harmincnégy éve, hogy kimondtam a boldogító igent, de ez a szám „siheder” a hatvanötödik évfordulóhoz képest. A napokban egy ilyen házaspár tisztelt meg a bizalmával. Nem tagadták, hogy náluk is előfordultak összezördülések, de mindig nagyobb hangsúlyt kapott a szeretet, a tisztelet, a megértés, a türelem, a megbocsátás, a kibékülés. S elárultak még magukról egy hétköznapi mozdulatot, ami azonban nagyon szép és nemes emberi gesztus: a kilencvenedik életévhez közeledve is minden este kéz a kézben alszanak el.

Látva ezt a nem mindennapi szeretetet, Székely János gondolata jutott az eszembe: „Egy szép házasság olyan, mint egy szimfónia, ahol két dallam szól, de nem egymásba beleharsogva, hanem egymást erősítve. Egy szép házasság két embernek szinte emberfölötti remekműve.”

– M. Magyar László –








hirdetés