Kiknek higgyünk?

Kiknek higgyünk?
Meglepő dolgokat lehet olvasni abban a nyílt levélben, amit az egyik miskolci középiskola pedagógusai fogalmaztak meg a közelmúltban. Szerintük gond van az iskolák fenntartásával, üzemeltetésével, finanszírozásával, a diákok és a tanárok terhei elviselhetetlen méreteket öltöttek. M. Magyar László jegyzete.


Úgy tűnik, a borsodi város tantestülete nem vesz kézbe újságot, nem kapcsolja be a televíziót, hiszen akkor tudhatnák, hogy a közoktatásért felelős minisztérium és államtitkárság szerint minden a legnagyobb rendben, a pedagógusok jól érzik magukat, a rendszer pedig csupán egy finomhangolást igényel.

Még az is elgondolkodtató, hogy miért csak egy iskola áll ki a nyilvánosság elé az intézmény és az oktatás gondjaival. Vajon máshol minden szép és jó, remek a hangulat, vagy csupán arról van szó, hogy nem merik a tanárok nyíltan elmondani mindazt a pénzügyi, szervezési és adminisztrációs nehézséget, amivel szembe kell nézniük, mert félnek a következményektől? S mi van akkor, ha valóban igazuk van a miskolci tanároknak? Akik hatalmon vannak – legyenek bármilyen pártállású kormány tagjai is -, soha nem vallanák be, hogy tévedtek, mert azt azonnal kihasználná az ellenzék.

Lényegében a kérdés már csak az, hogy kiknek higgyünk: Azoknak, akik nap mint nap a diákokkal foglalkoznak, akik nap mint nap átélik az iskolában az oktatás szépségeit és buktatóit, vagy azoknak, akik az íróasztal mellől megmondják, hogy milyen is mostanában a magyar közoktatás?

– M. Magyar László –








hirdetés