Versek

Másvilág

Ködös az este, kihalt a város,

Narancs lámpafénytől csillog a hó.

Síri csend van, az ég fátyolos,

Bús dallamot fütyül a feketerigó.

A parkban egy magányos alak

Tűnik fel, s mint elveszett lélek,

Bolyong az éj leple alatt,

Egyes egymagában lépked.

Talpa alatt fagyott hó ropog,

Miközben lágy melódia szól fejében.

Egy fa törzsén madár kopog,

Dértől csipkés bogyót tart csőrében.

Ez egy jobb világ, szebb, csendesebb,

Ahol nem létezik bánat és fájdalom,

Nincsenek mindent megrontó emberek,

Kiknek vérében van az ártalom.

Itt az örök magány honol,

Békés, nyugodt magány… az kell!

Felszáll az éji füst fodor,

Száll messze az égbe fel.

Ballag tovább a magányos alak,

Halk léptei betöltik a park csendjét,

Mígnem csak a rigó éneke marad.

Az alak köddé vált, elnyelte testét.

Hadászi Dóra, Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium

Meleg kabát

Fáztam, amikor halkan

Zuhantak le a falevelek,

A nagy fűzfa alatt talpam

Nyomai reszketve remegtek.

Barna szín keveredett a vörössel,

S tenyeremet elnyelte a színkavar,

Éreztem, ahogy az ősz lassan átölel,

Majd újra meleg kabátként eltakar.

Arcomon piros pozsga szaladt át,

Siess, kapd el, még nem vész el!

S tenyered megpihent tapintását

Úgy éreztem, sosem engedem el.

Újra fáztam, amikor a rózsaszín

Beborította az őszi ködöt,

S mint egy meleg kabát, ím

Már körém öltözködött.

Mint egy meleg kabát, olyan

Vagy te nekem az őszben,

Az esőből telített hűvös folyam

Ellen is a kabátomat őrizem.

Őrizem, hogy meleget adjon

Majd a téli éjszakákon át,

S a szívem soha ne fagyjon

Meg, ha velem van a kabát.

Meleg kabát, olyan vagy te nekem,

Hallgatom a mellkasodon,

Ahogy megpihen a türelem,

Kis idővel én is elalszom.

Már nem fázok, ha itt vagy,

És átölel a forró pillantásod,

S ha szívem egyszer megfagy,

Magamra vetem meleg kabátod.

Ahogy szemeid játszanak a faggyal,

Úgy altatom el lassan a fényt,

Örök biztonságban, mint egy angyal,

Vigyázol rám meleg kabátként.

S hogy ilyen kabát más vállán pihenjen,

Akkor sem gyógyítja az őszirózsa sebeket,

Nem talál meg, sem fagyban, sem hidegben,

Hisz csak egy kabát tud adni igazán meleget.

Gönczi Dorina, Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium