Kis sportág egyik legnagyobb bajnoka

Gedó György a tiszavasvári sportmúzeum bejáratánál, a bal vállánál a nagy előd, Papp László fotója
Gedó György a tiszavasvári sportmúzeum bejáratánál, a bal vállánál a nagy előd, Papp László fotója - © Fotó: Pusztai Sándor
A sportból hozott kitartásának köszönhetően többször felállt a padlóról, és mára már megbékélt magával. Interjú Gedó György olimpiai bajnok ökölvívóval.

A Magyar Olimpiai Akadémia (MOA) 68. országos vándorgyűlését Tiszavasváriban tartotta – több korábbi híres sportoló jelenlétében. Az esemény kapcsán átadott városi sportmúzeum szalagját Gedó György, az 1972-es müncheni olimpia ökölvívó bajnoka is átvágta. Gedó György az egyedüli magyar bokszoló, aki négy olimpián (1968, 1972, 1976 és 1980) vett részt, kétszeres Európa- (1969, 1971), nyolcszoros magyar bajnok (1968–1973, 1975, 1980).

Békéscsabai születésű, a Vasas színeiben sportolt. De van-e valamilyen kötődése Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez?

GEDÓ GYÖRGY: Sportolóként mindenképpen, és ez Tiszavasváriban is kiderült, ahol több korábbi remek szabolcsi sportemberrel találkoztam. Többek között egykori birkózókkal is, és velük felemlegettük, hogy az ökölvívás kezdetben a birkózószövetség égisze alatt működött, és csak 1925-től kezdve él önálló életet.

Az ön fénykorában azért már igen népszerű volt az ökölvívás. Mi indította el a sportág felé?

GEDÓ GYÖRGY: Nevelt gyerek voltam, ezért nagyon sokfelé tanítgattak és neveltek. Az egyik nevelőapám Adler Zsiga bácsi volt, aki edzőként is dolgozott, a legjobbak közé tartozott, a háromszoros olimpiai bajnok Papp László is neki köszönheti az eredményeit. Nekem is ő lett az edzőm, rengeteget tanultam tőle. Hétévesen ismerkedtem meg az ökölvívással, vagyis idestova hatvanegy éve vagyok benne (Gedó György éppen vasárnap ünnepelhette 68. születésnapját, a szerző). A fiatalokat, akikben van ambíció a sportág iránt, azt meg is akarják ismerni, és főként megtanulni, őket mindig támogatom, segítem a beiskolázásukat. Ez a sportág bizonyítottan személyiségformáló jegyekkel rendelkezik, aminek nagyon nagy szerepe van a versenysportban.

Egyértelműen az 1972-es olimpia volt pályafutása csúcspontja. Hogyan emlékszik vissza Münchenre?

GEDÓ GYÖRGY: Egyik szemem sír, a másik meg nevet. Amikor megszereztem az olimpiai bajnoki címemet, amely a századik volt a magyar sport történetében, aznap történt a terrorcselekmény. A tragédiát követően az első döntő az enyém volt, a papírsúlyban vívtam a finálét az észak-koreai Kim U Gillel, akit meg is vertem. Nem volt könnyű mérkőzés, hiszen taktikailag és technikailag mindketten nagyon komoly szinten álltunk.

Rendre ökölvívásról beszél, nem bunyóról vagy bokszról. Szándékosan?

GEDÓ GYÖRGY: Az ökölvívás nem harcászati, hanem technikai sport, ezt nagyon fontos kihangsúlyozni. Én sosem bunyót tanultam és tanítottam, hanem mindig is ökölvívást, és ez nagy különbség. Most is vannak tanítványaim, valamint a Magyar Ökölvívó Szakszövetség országos szakfelügyelője vagyok, ami annyit tesz, hogy második éve figyelem az utánpótlásmezőnyt, hogy hol tartanak a gyerekek. Azt tapasztalom, hogy nagyon nehéz megtartani őket ebben a sportágban, hiszen nagy a konkurencia. Más a mentalitás is, a gyerek a családban már azt hallja, hogy a pénz a fontos, olyan sportágat kell választani, ami a megélhetést biztosítja. Ez a sportág nem arról szól, hanem hogy milyen ember lesz annak művelőjéből. Mennyire lesz kitartó, mennyire tudja majd megvédeni magát. Sok a veszély az ökölvívásban, én is mindig elmondom, hogy mire kell elsősorban figyelni. Talán nem véletlen, hogy a mai napig sokan felhívnak az egykori tanítványaim közül, amikor a nagybetűs életben szembesülnek az általam elmondottakkal. Az is vesszőparipám, hogy úgy lehet beilleszkedni a társadalomba, ha tanul és műveli magát az ember, erre is mindig felhívtam a tanítványok figyelmét.

Olimpiai bajnokként mindig is a reflektorfényben élt, így az sem volt titok, amikor nehezebb időszakai voltak, és például cipőt pucolt a Hősök terén. Hogyan sikerült ebből kilábalnia?

GEDÓ GYÖRGY: Éppen az előbb elmondottak segítségével, vagyis a sportolói múltam adott egy olyan tartást, amely segítségével mindig, mindenhonnan fel tudtam állni. Nem a saját, hanem társadalmi problémákból eredően kerültem nehéz helyzetbe, de meg kellett mutatnom, hogy ez a sportág erre tanít. Megvolt a plusz akarat és erő, hogy helyrehozzam az életemet, elvégeztem azt a munkát és kötelezettséget, amit akkor kiszabtak rám.

Az ökölvívásban viszonylag nehéz elkerülni a pofonokat. Olyanoktól is kapott, akiktől nem várta?

GEDÓ GYÖRGY: Hogyne. A sportág első világbajnokságát 1974-ben rendezték Kubában, és nem kaptam meg a lehetőséget, hogy kétszeres Európa-bajnokként és olimpiai címvédőként felkészüljek rá. Szerettem volna világbajnoki címet is nyerni, sajnos nem jött össze. De nem panaszkodom, ötszázkilencvenhét mérkőzésem közül ötszáznyolcvanhatot megnyertem, egy döntetlenem volt és ötvenhétszer nyertem kiütéssel. Azt gondolom, ezzel a páratlan eredménysorral elégedett kell hogy legyek. Megbékéltem már magammal, hiszen az a szerep és munka, ami rám vár még a hátralévő életemben, nagyon fontos a számomra és a fiatalok számára is.

Nemrégiben Erdei Zsolt személyében új elnököt választott a Magyar Ökölvívó Szakszövetség. Üdvözölte a döntést?

GEDÓ GYÖRGY: Már csak azért is, mert magam is azt hangoztattam: a fiatalok kerüljenek olyan felelős beosztásba, ahonnan tenni tudnak a sportág jövőjéért. Kis sportág vagyunk, nagy bajnokokkal, Erdei Zsolt személyében megtalálták a megfelelő embert az elnöki pozícióba.

Kié is a századik arany?

Az interjúban elmondottak szerint Gedó György magáénak tekinti a századik olimpiai aranyat, holott nincs magyar sportkedvelő, aki ne tudná, hogy az elvileg a birkózó Hegedüs Csabáé. Ezzel kapcsolatosan Gedó György korábban ezt nyilatkozta: „Nagyon sokszor elmondtam, nekem ezt leszámítva soha nem volt semmi gondom Hegedüssel. Ami a századik aranyérmet illeti, úgy gondolom, ha valaki nem tudja pontosan, hogy volt az idősorrend és mikor, hányadik volt a sorban, az magát minősíti.”

KM-BT








hirdetés