Kisvárda Master Good – Szemre szép, de kevés góllal jár

Igazából csak Cseri Tamás (balra) tudott színt vinni a kisvárdai támadójátékba
Igazából csak Cseri Tamás (balra) tudott színt vinni a kisvárdai támadójátékba - © Fotó: Pusztai Sándor
Kisvárda – A mezőnyjáték elfogadható, de a kapu előtti határozatlanság miatt visszaesett a Várda.

A második helyen állt a Kisvárda Master Good akkor, amikor már csak két hazai mérkőzése volt hátra a 2016-os programból. Mivel az NB II-ben akkor közvetlenül előtte és utána álló Soroksárra valamint Balmazújvárosra két-két idegenbeli fellépés várt, ezért az őszi elsőség sem tűnt elérhetetlennek.

Ehhez képest a várdaiak nemcsak a Balmazújvárossal szembeni rangadót (0–1), hanem vasárnap a Budaörs elleni, a győzelem szempontjából kötelezőnek tartott mérkőzést is elvesztették (1–3). Elsőség helyett ötödik helyezés, ez csalódás. Csalódás?

– A vasárnapi mérkőzés és eredmény mindenféleképpen, ahogy mondtam, szégyellhetjük magunkat a produkciónk miatt – válaszolta Révész Attila, a csapat szakmai igazgatója. – Persze eljátszottunk a gondolattal, hogy nagyon szépen zárhatjuk az évet, de a realitás mást mutat. Ahogy a bajnokság elején is mondtam, a keretünk gyengébb, mint a tavaszi volt, és ha az alapcsapatunkból kiesik egy-két játékos, akkor bajban vagyunk. Hosszútávon pedig a keret erőssége határozza meg a csapat szereplését, így hiába mondható erősnek az alapcsapatunk, azzal csak annyi ideig tudunk kiemelkedően szerepelni, ameddig a mostani szezonban sikerült. A realitás az, hogy a középmezőny elején, az élcsapatok mögött van a helyünk, és el kell döntenünk, hogy milyen útra lépünk. Ha a további fiatalítást választjuk, akkor be kell majd érni tavasszal a középmezőnnyel, de az elkerülhetetlennek látszik, hogy frissítsük a keretet, mert a játékosok közül néhányan már a civil életüket építik, tanulnak, vagy éppen a futball mellett más hivatást is űznek. A jelenlegi NB II pedig megköveteli a százszázalékos koncentrációt.

Pedig sokan úgy beszélnek a Kisvárdáról, mint az egyik legjobb lehetőségek között dolgozó csapatról. Ha ez így van, nem illúzióromboló szerényebb célokért küzdeni?

– Meg lehet nézni a mérleg-főösszegünket, és ismerve a többi csapatét, biztosan tudom mondani, hogy a költségvetésünk alapján nem vagyunk a mezőny első tíz klubja között – így a szakmai igazgató. – Az más kérdés, mi most azt az utat választottuk, hogy két-három jobb futballistát fizetünk, és ezáltal nincs olyan keretünk, amely a tudásszintjét illetően homogénebb lenne. De most már látjuk, hogy ez kevés, a kulcsposztokra hiányoznak játékosok és a nyáron távozókat sem tudtuk megfelelően pótolni.
Amennyire lehet áradozni a csapat idegenbeli szerepléséről (tíz meccsből hat győzelem), annyira szomorú a hazai mérleg (tízből öt vereség). Ez különösen azért fájó, mert a szurkolók az otthoni fellépéseket látják.

– A mezőnyjátékunk elfogadható, az akarással sem volt semmi baj, mert biztatták egymást a játékosok, különösen Erős Gábor igyekezett a sereg élére állni, de a támadójátékunk impotens – értékelte a helyzetet Révész Attila. – Akár a csatárok, vagy a középpályások és a védők értek a kapu elé, nem tudtak jó megoldást változtatni, Cseri Tamásén kívül a csapatban nem is volt más jó egyéni teljesítmény. Nagyon kevés gólt szereztünk ebben a szezonban, amikor ilyen kevés terület van az összjátékra, akkor jöhetnének a pontrúgások, de az utóbbi időben azokból jobbára csak kapjuk, nem pedig rúgjuk a gólokat. Így volt ez most is.








hirdetés