Kisvárda Master Good – Vágy, szív, győzni akarás – realitás

Cseri Tamás (balra) és Erős Gábor a harcedzett kisvárdai játékosok közé tartoznak
Cseri Tamás (balra) és Erős Gábor a harcedzett kisvárdai játékosok közé tartoznak - © Fotó: Pusztai Sándor
Kisvárda – Idegenben az egész NB II-es legjobbja volt a Kisvárda, a hazai eredményesség viszont csorbát szenvedett.

Két fordulóval a vége előtt még arra is látszott esély, hogy őszi elsőként int búcsút a 2016-os esztendőnek a Kisvárda Master Good az NB II-ben. Ha a terveknek megfelelően begyűjtötte volna a hat pontot a csapat, akkor az élre is ugrik, de nemhogy a két győzelem, a pontszerzés is elmaradt a Balmazújváros és a Budaörs elleni mérkőzéseken. A szabolcsiak így az ötödik helyen telelnek, és a zárás nagyban meghatározza a szezon megítélését is.
– Belerondított a képbe ez a két vereség, különösen a Budaörs elleni – mondta az őszi teljesítmény értékelése kapcsán Révész Attila, a kisvárdaiak szakmai igazgatója. – Ugyanakkor ha azt veszem, hogy az utolsó hat fordulóra kilenc pontot terveztünk, akkor teljesült a cél, de az a kilenc pont hamar a zsebben volt, utána mintha fejben leeresztett volna a csapat. A Budaörs elleni remélt győzelemmel szinte überelhetetlen szezont futottunk volna, így viszont egy picit savanyú a szőlő.

Húsz csapatos a másodosztályú mezőny, különösen a szezon elején erőltetett volt a menetelés. Bevált az újítás?
– Most már egyértelműen látszik, hogy ez a bajnokság jóval erősebb, mint a tavalyi, a csapatok száma is bővült és az újoncok is kellemetlen ellenfélnek minősültnek – felelte a szakvezető. – Ha ezeket is figyelembe vesszük, akkor az őszi teljesítményünk szakmailag teljesen elfogadható. Főleg, ha összehasonlítjuk a tavaszi és az őszi keretünket, és figyelembe vesszük azt is, hogy Délczeg Gergely, akire nagyban építettünk volna, a rajt előtti utolsó edzésen az egész szezonra kidőlt a sorból. Az ő helyettesítésére igazolt Miroszlav Grumics nem váltotta be a házzá fűzött reményeket.

A számok azt támasztják alá, hogy miénk a labdát legdominánsabban birtokló csapat a mezőnyben, de ez a stílus nem párosult kellő eredményességgel. Ennek oka, hogy a tavasszal még bevethető támadóink közül távozott Koszta Márk, kiesett ugyebár Délczeg Gergely, Erős Gábor pedig a gólszerzés terén visszafogottabb volt. Pótolnunk kellett Bagi Istvánt is, a tavaszi húzóemberek helyettesei pedig vagy nem váltak be, vagy olyan futballisták kerültek előtérbe, akik korábban már epizodisták voltak. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor a fejlődésünk most is tettenérhető, hiszen valamivel gyengébb kerettel is eggyel jobb helyezést értünk el, mint a tavalyi őszi szezon után.
Egy-egy győzelmi sorozat után a csapat körül sokan már az NB I-ről beszéltek, hogy néhány vereség után mindenki visszazuhanjon a földre.

– Ez a fajta hullámzás a csapat jellemzője is egyben – véli Révész Attila. – Bárki ellen képes nyerni, de mint a nagyon fájó Budaörs elleni vereség is mutatja, bárki ellen képes összeomlani és veszíteni is. A korábban meglévő kiegyensúlyozottsággal ugyanakkor magunknak tettük ilyen magasra a lécet, hiszen szezon közben, amikor jó erőben voltunk és jó eredményeket értünk el, magunkkal szemben is megköveteltük a jó eredményeket. A vágy, a szívünk és a győzniakarás vitt bennünket előre, de az előzetesen meghatározott, a nyolcadik hely megszerzésére vonatkozó célok reálisabbak attól, mint amikor a csapat vezette is a tabellát.

Két sarkalatos pontja is akadt a bajnokságnak: a vasárnap-szerda-vasárnap ritmusban játszott mérkőzések, illetve a halványabb hazai szereplés.

– A hármas terhelés mutatta meg a leginkább a keretünk viszonylagos gyengeségét, hiszen akkor pihentetni kellett néhány játékost, és ötven százalékos mérlegnél jobban egyik ilyen ciklusunkat sem zártuk – így Révész Attila. – A hazai szereplésünket meghatározta a támadósorunk gyengébb minősége, ezért az ellenünk sündisznóállást öltő csapatok védelmét nehezen tudtuk feltörni, a második hullámból pedig nagyon hiányoztak Erős Gábor góljai és átlövésből sem találtunk a kapuba. Illetve az is kiderült, hogy az élcsapatok java rész hozzánk látogatott, tehát a nehezebb meccseket hazai pályán játszottuk. Sok gólt is kaptunk hazai pályán, elsősorban azért, mert a labdavesztés utáni az első védelmi vonalunkat nagyon könnyen át tudták játszani. Idegenben több területet hagytak nekünk az ellenfelek, és ezt sikerült kihasználnunk.

Nézzük, a nagy egészből kik vették ki leginkább a részüket.

– Inkább a csapatrészeket jellemezném, mert olyan kimagasló egyéni teljesítmény a szezonban nem volt – véli Révész Attila. – Annak ellenére, hogy többször kaptunk több gólt, a védelem volt a legstabilabb, a középpályánk gyengült és sajnos a támadósorunk volt a leggyengébb láncszem, különösen addig, amíg Gosztonyi András nem érte utol magát.


Kisvárdai kitekintő

A Kisvárda Master Good NB II-es csapatának őszi mutatói

Az összesített mérleg: 5. Kisvárda 20 10 5 5 30–18 35

Hazai pályán: –Soroksár 3–0, –Puskás Akadémia 2–2, –Békéscsaba 0–2, –Cigánd 3–0, –Vác, 1–0, –Mosonmagyaróvár 1–3, –Nyíregyháza Spartacus 1–1, –Szeged 2011 1–0, –Balmazújváros 0–1, –Budaörs 1–3

A hazai mérleg: 12. Kisvárda 10 4 2 4 13–12 14

Idegenben: –Budaörs 2–0, –Szolnok 2–3, –Kozármisleny 2–0, –Soproni VSE 1–1, –SZEOL SC 1–0, –Csákvár 0–0, –Zalaegerszeg 3–0, –Siófok 0–0, –Dorog 4–1, –Cegléd 2–1

Az idegenbeli mérleg: 1. Kisvárda 10 6 3 1 17–6 21

A házi góllövőlista. 6 gólos: Rajczi Péter. 5 gólos: Gosztonyi András. 3 gólos: Erős Gábor. 2 gólos: Oláh Gergő, Talabér Attila, Cseri Tamás, Lucas Marcolini Bertucci, Miroszlav Grumics. 1 gólos: Fodor Ferenc, Izing Martin, Szabó Péter, Hei Viktor, Fodor András, Karacs Péter









hirdetés