45 éve folyik tiszta víz a csapból Kisvárdán

Ha spanyol mintára nem is lesz 2080 éves vízművünk, a szakembereink mindent megtesznek a jó minőségű ivóvízért. Képünkön az ünnepnap főszereplői
Ha spanyol mintára nem is lesz 2080 éves vízművünk, a szakembereink mindent megtesznek a jó minőségű ivóvízért. Képünkön az ünnepnap főszereplői - © Fotó: Pusztai Sándor
Kisvárda – Az is fontos ok az ünnepre, ha egy tizenhatezer lélekszámú város vízellátása töretlen.

Nincs élet tiszta ivóvíz nélkül, és a mindennapjaink is elképzelhetetlenek nélküle, mert ha még a szomjúsággal nem is számolunk, nem létezik olyan háztartás, amely normálisan működhet, ha nélkülözni kell az egészséges vizet a főzéshez, a takarításhoz, a mosáshoz vagy a tisztálkodáshoz. Talán nem is érezzük át eléggé, mennyire szerencsések vagyunk, hogy csak kinyitjuk a csapokat és folyik a víz, annyi, amennyire szükségünk van.

Mindennek a sikere és öröme nyert megerősítést tegnap Kisvárdán, ahol a város a Magyar Hidrológiai Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Szervezetével és a Rétköz kapujának számító településen szolgáltató Nyírségvíz Zrt.-vel a helyi vízmű alapításának 45. évfordulóját ünnepelte. A résztvevők visszapillanthattak a vízszolgáltatás történelmébe, és megtudhatták, hogyan kerül az innivaló a poharakba. Rendkívül érdekes volt látni és hallani a tegnapi 45 éves jubileum kapcsán – ahogy arra a város polgármestere, Leleszi Tibor is rámutatott köszöntőbeszédében –, hová fejlődött és hol tart Kisvárdán a vízművesítés, és milyen új célok és tervek megvalósítását tartja fontosnak a közeljövőben az üzemeltető, a Nyírségvíz Zrt.

Izgalmas volt visszamenni az időben, képet kapva róla, milyen volt akkor az élet, amikor a városainkban és a falvainkban még ismeretlen volt a vezetékes ivóvíz. Hiányzott ugyanis ennek a kultúrája az országnak ebben a térségében, legfőképpen pedig azért – kezdte előadását Kató Sándor, a FETIVIZIG műszaki igazgatóhelyettese – mert errefelé, a meg nem hódított területeken nem voltak római települések. Hogy honnan nyerték atyáink az innivalót? A felszíni, később a felszín alatti kutakból, amiről a főmérnök úgy nyilatkozott: ezek sajnos kifogásolható vízminőséget szolgáltattak. Képzeljük el, hogy még Nyíregyházán is csak 1962 után létesült valamiféle vízmű, előtte a város ugyancsak közkutakból nyerte az életadó nedűt.

Fejlesztések árvíz után

– A változást egyfelől a falvak villamosítása hozta el, de sokat lendített a helyzeten az állami szerepvállalás előtérbe kerülése és az, hogy a társulás lehetőségét megteremtették. Innentől egy sokszereplős, de jól szervezett folyamat kezdődött, és sorra épültek ki a vízműnek nevezhető szolgáltatások – elsőként Vencsellőn – törpevízművekkel, közkutakkal, csőhálózattal és nyomásfokozó víztornyokkal. Itt, a megyében 1970-re már 14 települést láttak el ezek a szolgáltatók, és a folyamatot a tiszai nagy árvíz csak tovább gyorsította, mivel a helyreállításokkal 22 település újonnan megépített házaiba vezették be a vizet, és a 130 milliós állami segítségből Záhony és Nyíregyháza is részesült – sorjázta Kató Sándor.

Innen már fölgyorsultak az események: a komfortigény megugrásával a törpevízműveket leváltották a térségi kisvízművek – közöttük 1974. március 26-án a kisvárdai –, 1986 után fölpörgött a társulati rendszer, s bár ebben a megyében is komoly állami vagyon épült rá a vízszolgáltatásra, a rendszerváltást követően sajnos mindez szét­aprózódott, majd a vízművesítési program is megállt. A pontot az i-re az uniós csatlakozás tette fel, amikor újból szükségessé vált a fejlesztés, hiszen szigorodtak a minőségre vonatkozó határértékek, és hozzá kellett nyúlni a meglévő rendszerekhez.

A kisvárdai vízmű története 1967. április 12-ével indult, amikor Molnár Mihály ügyvezetése mellett létrejött a Kisvárdai Vízmű Társulás. Ebből lett 1972-ben a Víz- és Csatornamű Társulat nagyobb hálózattal és szennyvízkezeléssel. Az intézményt kezdetben a SZAVICSAV, majd a Várdavíz Zrt. üzemeltette, 2013-tól pedig a Nyírségvíz Zrt. a városban is a szolgáltató. Ignéczi Zoltán nyugalmazott ügyvezető igazgató már-már könnyes szemmel idézte fel a számtalan nehézséget tartogató évtizedeket, például amikor valóságos családi ünnepet jelentett, hogy a lakásokban folyni kezdett a csapból a víz, és a háziasszonyok végre szép fehér abroszokat moshattak a már kevésbe vasas, egyáltalán nem sárgító mosóvízben.

Amire oda kell figyelni

Kisvárda nem mellesleg remek vízbázisra települt, és ma már a kilenc működő mélyfúrású kútjával és a két telepével képes lenne akár 20 ezer ember igényeit is kiszolgálni. Minderről már Hüse Péter vízellátási üzemvezető tartott előadást. – Nagy előnyünk, hogy az elmúlt években Kisvárdán tapasztalható infrastrukturális fejlesztések „farvizén” olyan vízellátó rendszereket érintő rekonstrukciókat tudunk elvégezni, amire üzemeltetőként nem jutott volna pénz – hangsúlyozta.

Az informatív ünnepi előadóülést Mészáros József csatornázási műszaki vezető összefoglalója zárta, aki nem csupán azt mutatta meg, hogy mi történik az elhasználódott vízzel – nyilván a város közel 70 kilométeres szennyvízhálózatán át a szennyvíztisztítóba jut –, de felhívta a jövő égető feladataira is a figyelmet. A belvárosban ugyanis 45 éves beton- és azbesztcementcsövek vannak a föld alatt, és amellett, hogy az üzemeltető minden évben fordít pénzt a rekonstrukciókra, záros határ­időn belül ezekkel, illetve a szennyvíziszap-elhelyezéssel is kezdeni kell valamit.

MJ



Kisvárda.
SZON.HU






hirdetés