Betyárjáték helyett jött a Hajnali 4

Kopogott az eső a színpadon, így nem lehetett megtartani a szerda esti előadást
Kopogott az eső a színpadon, így nem lehetett megtartani a szerda esti előadást - © Fotó: Sipeki Péter
Kisvárda – Megsiratja valaki a menhelyeken haldokló öregeket?

Betyárjátékra készültünk, Hajnali 4 lett belőle! Szerettünk volna beleszagolni a kisvárdai fesztivál hangulatába, és annyi jót hallottam már a Betyárjátékról, ami „színháznak koncert, koncertnek színház”, és ami Szomjas György rendező és Ferenczi György zenész, a Rackajam vezetőjének közös „gyermeke”, hogy a Bagolyvár frissen létrehozott, igazán hangulatos mobil nézőtere és színpada felé vettük az irányt. Tudtuk, hogy fedett, így a szakadó eső miatt nem aggódtunk – egészen addig, amíg meg nem láttuk, hogy a színpad alsó része fölött nincs tető. A zenészek és táncosok nem dönthettek másként, mint ahogy tették: felsorakoztak a nézőtér előtt és Szomjas György bejelentette, életveszélyes lenne a vizes színpadon játszani, így sajnos Betyárjáték nélkül maradtunk. Az együtt sírunk, együtt nevetünk szívet melengető példája volt, ahogy mindenki, aki az előadáson dolgozott, egy emberként állt a zsúfolásig megtelt nézőtér elé, hogy rossz hírrel szolgáljon – hatalmas tapsot kaptak és aligha volt bárki, aki haragudott volna rájuk.

Színpadi költemény

De ha már ott voltunk, nem akartunk színházi élmény nélkül maradni, így átrohantunk a Rákóczi stúdióba, ahol a Wisława Szymborska Nobel-díjas lengyel költőnő verseinek felhasználásával készült Hajnali 4 című színpadi költeményt mutatta be a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház. Az előadást a szarajevói Selma Spahić rendezte, a darab címét adó Hajnali 4 pedig Selma életében sajátos időpont. Egy interjúban azt mondta, számára azért érdekes a hajnali négy, mert egy ablak az ismeretlenbe. „Olyankor kinyílik valami egészen más, közvetlenül hajnal előtt. Egyszerre elkezdünk képzelődni valamiről, ami akkor lehetségesnek tűnik, de ha napközben rágondolunk, akkor teljesen hihetetlennek tűnik”. Fontosnak tartotta, hogy ilyen legyen az előadás hangulata is, és hogy a néző belemerüljön ebbe a világba – azt hiszem, ez sikerült. A versekből a rendező a színészekkel közösen válogatott néhányat, amelyek alapján Varga Henrietta koreográfussal alakították ki a mozgásdramaturgiát. A három fő téma az ember, a természet és a szenvedés. A növények és az állatok is szenvednek, de nem úgy, mint az ember, aki felfogja a szenvedést, és néha „szenvedteti” önmagát. A kivágott fák között játszott jelenetek örök érvényű kérdéseket boncolgatnak: háborút, szerelmet, művészetet. Azt, miért kap nagyobb hangsúlyt a jelentéktelen, mint az, ami fontos? Hogy ki siratja meg a menhelyeken haldokló öregeket, és hogy ki takarít ki a háború után?

SZA



Kisvárda.
SZON.HU






hirdetés