Nem hozott szerencsét a plafonig érő fenyőfa

A gyerekek nagyon örültek a szép nagy fának
A gyerekek nagyon örültek a szép nagy fának - © Illusztráció: pixabay
Pátroha – A zöldségboltban vásárláskor mindenki kapott egy sorsjegyet, amin karácsonyfát lehetett nyerni.

Szerencsénk volt, mi vihettük haza. A fiamat, aki ötévesen mindig jött velem, nagyon szerették az eladók. Amikor ki kellett választani egy fenyőfát, én csak egy kisebbet szerettem volna, de a fiamat rábeszélték a boltban egy nagyra: ha már ajándék, akkor legyen egy földtől plafonig érő karácsonyfánk. A gyerek öröme határtalan volt, a férjemé már kevésbé, hiszen egy óráig kellett faragnia, hogy beleférjen a karácsonyfatalpba.

A következő gond az volt, hogy hová tegyük. Egy 35 négyzetméteres lakásban éltünk négyen, de a fiam erre is talált megoldást: vigyük le az asztalt és a négy széket a pincébe. A férjem eztán felállította a fát, amit nagyon szépen felöltöztettünk.

A gyerekek nagyon boldogok voltak, mert még soha nem volt ilyen nagy karácsonyfájuk.

Az ünnep első napján a kisfiam keresztapjáék hozták az ajándékot. Mivel tudták, hogy a kicsi szeret korcsolyázni, és erre lehetősége is volt (a lépcsőházi nagyobb fiúkkal járt az iskolaudvarra), hoztak neki két jéghoki botot labdával. Az ajándékának nagyon örült és rögtön be is akarta mutatni a tudományát. Addig-addig próbálgatta a labdát elütni a hokibottal, amíg teljes erővel el nem találta a karácsonyfát. A sok dísz összetört, de a fiam átszellemült mosollyal bújt este az ágyunkba és közölte az apjával: „Ez életem legszebb karácsonya!”

Azóta már sok-sok karácsony telt el, de soha nem vetünk nagy fát. Mindig eszünkbe jut ez az emlékezetes ünnep.

– Botrágyi Sándorné –



Kisvárda.
SZON.HU






hirdetés