Nekik már nyolc. Minden értelemben. Nyolc pontot szerzett, ami éppen a nyolcadik pozícióba repítette a Kisvárdát. Férfiasan be kell vallani: az NB II-es férfi kézilabda együttestől valamivel többet, jobbat vártak a bennfentesek is, viszont akadt némi bökkenő, olyan tényező, amivel nem kalkuláltak…

– A megyei első osztály megnyerését követően újoncként az NB II-ben folytathattuk, minden ideálisnak tűnt – taglalta az ősszel történteket Simák György, a Kisvárda edzője. – Azt gondoltam, ily módon hossszú edzői pályafutásomat méltó módon zárhatom le, tekintettel romló egészségi állapotomra. Anno az NB I. megteremtése Kisvárdán, majd sok-sok NB-s évadot, megnyert bajnokságot követően azt reméltem, nyugis, jó színvonalú bajnokság egyik élcsapatánál fogom befejezni az évet. Látszólag jól sikerültek az igazolások, megfelelőnek tűnt a játékosállomány erőssége. A felkészülés tervezése során megpróbáltunk igazodni a srácok egyéb tevékenységéhez, a tervezett heti kettő plusz egy edzés megvalósíthatónak tetszett. Ez a játékosok elfoglaltsága, esetenként a hozzáállása miatt meghiúsult. Ennek ellenére az előkészületi mérkőzéseken nagy kedvvel eredményesen és jól játszott a csapat, ami elaltatott bennünket. A szezont igen gyengén kezdtük: Hajdúszoboszlón kis különbségű vereséget szenvedtünk, ez rányomta bélyegét a folytatásra. Nem várt hazai vereség Bőcstől, aztán győzelem a szalkai „oroszlánbarl

angban”. Hihettük, újra sínen vagyunk, végre megmutattuk hazai közönségünk előtt mit is tudunk: fölényes, tizenegy gólos első félidei vezetés után biztosan nyertünk a Berettyó ellen. Ugyanakkor már kiütközött fizikai állapotunk gyengülése. Még akadt két jó meccsünk az idényben, az egyik Tiszavasváriban, amelyet a jó játék ellenére elvesztettünk, és a Püspökladány látványos legyőzése. Jelentősen gyengítette esélyeinket, hogy a nyerhető utolsó három találkozón kezdő játékosok hiányoztak: például Nagy Gergő, vagy egy-egy alkalommal Baksai Attila, valamint Simon András. Azonos értékű cserék hiánya sem javított helyzetünkön… Végül is ebben a kiegyensúlyozott bajnokságban a közvélemény a Kisvárdát a dobogóra várta. Igen ám, de kevés edzésmunkával nem lehet eredményesen szerepelni! Természetesen a jelenlegi pontok sem maguktól jöttek, ami még a bennmaradást érhet. Ez elsősorban a kezdőcsapat játékosainak köszönhető, így Simon András, Nagy Gergő, Nagy Donát, Nagyházi Péter, Kovács Attila és Türk Ferenc dicsérhető, esetenként felnőtt a feladathoz Major Tamás, Koi Endre, Kozma Péter és Paróczai László.

Az új esztendő újításokkal járt Kisvárdán. A kispadon immár frissen kinevezett szakember ül, mindazonáltal a mór megtette kötelességét, de nem hagyott hátra csapot, papot.

– A Füzesabony elleni mérkőzés előtt lemondtam a férfi csapat edzői posztjáról és volt játékosom, Papp József sárospataki testnevelő tanár lépett a helyembe – közölte az immár hivatalos döntést Simák György. – Nekem sem jutott kevés feladat, hisz a Kisvárdai KC elnyerte – a klub által – kézilabda utánpótlásra benyújtott projekt pénzügyi támogatását. Ennek megfelelően, már ebben az évben mintegy 150 gyereket tanítunk meg e szép játék alapjaira. Azt hiszem, talán ettől szebb feladat nem is létezik, sem egyesületünk életében, sem az én koromban… 

- Koncz Tibor -