Kitörölhetetlen fájdalom

Dombrády László (balra), a megyei tűzoltószövetség elnöke és Gerebenics Károly tűzoltó alezredes, a nyíregyházi katasztrófavédelmi kirendeltség vezetője is elhelyezte az emlékezés koszorúját
Dombrády László (balra), a megyei tűzoltószövetség elnöke és Gerebenics Károly tűzoltó alezredes, a nyíregyházi katasztrófavédelmi kirendeltség vezetője is elhelyezte az emlékezés koszorúját - © Fotó: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – A hetvennégy évvel ezelőtti nyíregyházi bombázás nyolcvan áldozatot követelt.

Százhúsz amerikai gép szállt 1944. szeptember 6-án Nyíregyháza fölé.

Mindenki a pincék, árkok és óvóhelyek felé menekült.” Holmár Zoltán

A dél-olaszországi repülőterekről az 55. bombázó hadosztály B-24-es négymotoros Liberator hadászati nehézbombázói azzal a céllal indultak el, hogy a kapott parancs értelmében megsemmisítsék a nyíregyházi pályaudvaron az utánpótlást biztosító vasúti szerelvényeket.

– A bombákból sajnos Nyíregyháza mellett Debrecennek, Miskolcnak, Ungvárnak, Munkácsnak és Szatmárnémetinek is kijutott – emelte ki a szomorú évforduló apropóján dr. Rémiás Tibor, a Jósa András Múzeum igazgatója.

Az 1944. szeptember 5-én kiadott parancs a magyar történelemben kitörölhetetlen nyomot hagyott: a második világháborús szövetséges légikötelék szeptember 6-án 10 óra 45 perckor került a miskolci német lokátor megfigyelőkörzetébe, s amikor a gépek Tiszalök fölött megfordultak, az irányból nyilvánvalóvá vált, hogy céljuk nem Miskolc vagy Diósgyőr, hanem Nyíregyháza lesz. – 10 óra 50 perckor szólaltak meg a a megyeszékhely szirénái, majd „megérkezett” az első hullám: ötvennyolc gép már bombázott is – avatta be a részletekbe a nyíregyházi megemlékezésen megjelent hallgatóságot Holmár Zoltán történész.

Elpusztította a pályaudvart

– Ezután már mindenki a pincék, árkok és óvóhelyek felé menekült. Ezt a „szőnyeget” a villanytelepnek szánták, de a korai kioldás után a bombák lakatlan területre zuhantak. A második hullám a MÁV fűtőházat, a mozdonyfordítót, a mellette lévő sporttelepet és a körülötte lévő házakat találta el, majd teljesen elpusztította a pályaudvart, valamint a vele szemben található házakat, három utcát, valamint a dohánybeváltót. A bombázásnak nyolcvan halottja volt: harminchét férfi, huszonkilenc nő és tizennégy gyermek. Teljesen leégett három emeletes épület, súlyosan megrongálódott 163 földszintes lakóház, könnyebben rongálódott 186 földszintes épület. Ekkor pusztult el a Szabolcs Szálló is. Súlyos károkat szenvedtek a szintén az állomással szemben lévő Lehel, Damjanich, Vécsey, Arany János, Kiss Ernő és az ezeket keresztező Árpád, Toldi, Deák Ferenc, Jósa András, Madách utcák. Hajléktalanná vált 262 család és mintegy ezer ember – fogalmazott a pénteki koszorúzással egybekötött megemlékezésen Holmár Zoltán történész.

– TG –


Fontos a megemlékezés

Gyurkovics János közel negyven esztendeje dolgozik a MÁV-nál, így nem is volt számára kérdés, hogy részt vesz-e a péntek délelőtti megemlékezésen. – Minden évben részvétemet nyilvánítom ezen a sajnálatos jubileumon. Fontos számomra, hogy megemlékezzek azokról, akik életüket vesztették az 1944-es bombázásokban – mondta el lapunk érdeklődésére a személyszállításnál, azon belül is a technológia-tervező pozícióban dolgozó férfi.








hirdetés